C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 59. (Budapest, 2020)
1427
298 1427. június 19. kettőspecsétjével, quo ut rex Hungarie utimur, erősítette meg. Datum per manus ... Iohannis episcopi Zagrabiensis, aulae nostrae et reginalis maiestatum sumpmi cancellarii. Méltóságsor: a névsor megegyezik Zs.-nak az e napi másik oklevelével (681). Arenga. Hártyán, négy sor mély, díszített S kezdőbetűvel, függő kettőspecséttel. Bártfa város lt. 175. (DF 212855.) - A hátlapján felül: Super relaxatione solutionis tributi (későbbi kézzel:) ac telonio etc. - Átírta 1) a szepesi káptalan 1427. aug. 27-i oklevelében, két példányban: 936. Bártfa város lt., 181. és 182. (DF 212861-2.) - 2) Zs. 1434. nov. 27-i oklevelében. Uo. 279. (DF 212964.) 683 Jún. 19. Zs. emlékezetül adja, hogy személyesen megjelent előtte János, a szabad művészetek baccalaureusa, az erdélyi részeken fekvő Brassó civitas Szűz Mária-plébániatemplomának plébánosa, majd bemutatta Zs. 1395. márc. 7-i privilégiumát a brassói Szent Márton-kápolna számára misealapítványként meghatározott módon évi 40 aranyforint adományozásáról (ZsO I. 3863. sz.), kérve ennek átírását és megerősítését, annak ellenére, hogy a korábbi, érvénytelenített pecsétjei alatt kiállított okleveleinek megerősítéséről szóló dekrétuma szerint az abban meghatározott határidőig ezt is be kellett volna mutatni megerősítésre, de ez nem történt meg. A kérést méltányosnak találva a fenti oklevelet Szűz Mária és Szent Márton - aki a királyságában található Szombathely oppidum szülötte, az itáliai Ticinum, azaz Pavia neveltje, és életének felsorolt érdemei révén nemcsak a keresztény világ, hanem az ő különleges patrónusa, és országának védelmezője is - iránti tiszteletéből, és égi közbenjárásukban bízva is örök érvénnyel mer a auctoritate regia et potestatis plenitudine ex certaque nostre maiestatis scientia necnon de consensu et beneplacita voluntate ... Barbare predictorum regnorum regine, consortis nostre carissime prelatorumque et baronum nostrorum maturo ad hoc accedente consilio megerősíti, nem véve figyelembe, hogy az említett dekrétuma vonatkozó rendelkezése ellenére az oklevelét korábban nem mutatták be. Privilégiumát magyar királyi újabb függő kettőspecsétjével, quo ut rex Hungarie utimur, erősítette meg. Datum per manus ... Iohannis episcopi Zagra biensis, aule nostre et reginalis maiestatum sumpmi cancellarii. Méltóságsor: a névsor megegyezik Zs.-nak az e napi másik oklevelével (681). Arenga. - Z-W. IV. 298. (Brassói Evangélikus Egyházközség Lt., A régi barcasági káptalan lt., Oklevelek l-E-35. - DF 286573.) - Átírta V. László király Bécsben, 1455. ápr. 27-i oklevelében: Uo. 1-E-53A - DF 286591.) 684 Jún. 19.1 A pozsegai káptalan Zs.-hoz. A zágrábi káptalan javára szóló éves megbízása értelmében Drenovai Mihály fia: László királyi emberrel kiküldték tanúbizonyságukat, Fábián presbitert, a pozsegai egyház Szent Mihály arkangyal oltárának mesterét, akik visszatérve elmondták, hogy ők pünkösd utáni pénteken (jún. 13.) kimenve mindenkitől, akitől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva megtudták, hogy gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét megelőző szerdán (1427. jan. 29.) János zágrábi éneklőkanonok megbízta három familiárisát: egy Miklós nevű béresét azzal, hogy a zágrábi káptalan Jarun nevű szigetének kikötőjébe az éneklőkanonoki ház használatára gyűjtött fát szállítson két lóval és egy szekérrel, két másik familiárisát: Adamovci Demeter fiát: Mihályt és Kemlékaljai Istvánt pedig bizonyos ügyei elintézésére vele együtt a mondott Jarun szigetre küldött. Amikor Mihály és István már a szekéren, Miklós béres pedig a szekeret húzó lovon ülve a kikötő felé tartottak, Márton szabó, a Gréc-hegyi királyi város polgára társaival együtt Firenzei Antal zágrábi bíró, valamint Maximus, Demeter és más esküdtek és polgárok sugalmazására íjakkal és lándzsákkal a káptalannak az említett kikötő körüli erdejében összegyűlve és lesben állva rájuk támadtak, Mihályt a fején halálosan megsebezték, a földre esett Istvánt a fején, karjain és egész testén megsebezve félholtra verték, hogy életben maradása is kétséges, Miklós bérest pedig szintén súlyosan megsebezték és megverték, és az összes náluk lévő dolgukat: fegyvereiket, íjaikat, tegezeiket a nyilakkal együtt, bicellusaikat, erszényeiket a pénzzel együtt elrabolták. A fegyvereket Márton szabó és társai ugyanazon a napon a városi törvényszékre, ahol a bírók és a polgárok össze szoktak
