C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 59. (Budapest, 2020)
1427
184 1427. április 11. nek, hogy a mondott határjárást statu in eodem halasszák el Jakab-nap 1[5]. napjára (aug. 8.), máshogy tenni ne merjenek és a levelét adják vissza felmutatójának. - A szöveg élén jobbról: Commissio propria domini regis. Foltos papíron, amelynek bal oldali alsó fele hiányzik, a szöveg alatt a titkospecsét darabjaival. Leleszi konvent orsz. lt., Acta anni 1427-5. (DF 221696.) 1 A parancslevél dátuma lehet ápr. 18-a is, amennyiben a hiányzó helyre a „post" szót írjuk be; azért döntöttünk az ünnep előtti péntek mellett, mivel a virágvasárnap utáni péntek már nagypéntek (parasceue) lenne és így az oklevelet valószínűleg inkább ezen ünneppel keltezték volna. Továbbá Perényi János ápr. 10-én ugyanitt királyi kegyben részesült (376). 381 Apr. 11. Az erdélyi káptalan emlékezetül adja, hogy Váraskeszi Lépes Lóránt erdélyi alvajda ápr. 1-jei (337) kérésére Szentiváni Balázs alvajdai emberrel kiküldték tanúbizonyságukat, Domokos deák karbeli klerikust, akik visszatérve elmondták, hogy ők ápr. 4-én kimenve Torda megyébe mindenkitől, akitől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva megtudták, hogy minden úgy van, ahogy az alvajda levelében szerepel. Méltóságsor: Lépes György prépost, György éneklő-, Mihály őr- és Miklós dékánkanonok. - Teleki I. 499. (DL 74026. - Teleki cs., marosvásárhelyi.) 382 Apr. 11. (3. die f. IV. p. ludica) Miklós leleszi prépost és a konvent Zs.-hoz. Febr. 16-i parancsa (189) értelmében Strythe-i Tamás királyi emberrel kiküldték tanúbizonyságukat, András frátert, akik visszatérve elmondták, hogy ők kimenve Ung megyébe mindenkitől, akitől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva megtudták az igazságot, amely szerint Zechen-i Péter és Lezthemer-i Rufus László, Homonna-i Zsigmond és István officiálisai uraik jobbágyaival fegyveresen és hatalmasul a panaszosok Chap birtokának határai között fekvő erdőre rontva Simon nevű jobbágyuk sertését elhajtották onnan és akaratuk szerint cselekedtek velük potentia mediante; mindezek után ludica vasárnap utáni szerdán (ápr. 9.) Homonna-i Zsigmondot és Istvánt Salamon birtokon, Pétert és Lászlót pedig ottani officiolátusukban megidézték Chaap-i Pál ellenében György-nap (ápr. 24.) nyolcadára a királyi jelenlét elé, közöttük függő per nem lévén akadály. Szakadozott, lyukas papíron, zárópecsét nyomával. EME lt., Vécsey cs. lt. 161. (DF 254385.) - A hátlapon keresztben bírósági feljegyzés, amely szerint a felperest Lastolch-i Dénes fia: János leleszi konventi levéllel, az alpereseket pedig Monyaros-i László szintén leleszi vei képviselte és a pert az ügyvédek akaratából Jakab-nap (júl. 25.) nyolcadára halasztották (de par tium ad lacobi), alatta: due. - A jelentés fogalmazványát lásd a királyi parancslevél hátlapján: 189. Leleszi konvent orsz. It., Acta anni 1427-1. (DF 221691.) 383 Apr. 11. Földvár. Klaus von Redwitz Paul von Russdorfhoz, a Német Lovagrend nagymesteréhez. Értesíti arról, hogy Zs. egy sereggel átkelt a Barcaságból a Havasalföldre, ahová ő is az uralkodóval tartott, ám hírt kaptak arról, hogy a török szultán 40.000 emberrel közeledik, serege pedig napról-napra nő, ezért Zs. és serege visszatért a Barcaságba. Beszámol arról, hogy Zs. négyszemközt tárgyalt vele, és kifejtette, hogy mennyire hasznos volna, ha a rend a Magyar Királyság a törökökkel közös határ közelében telepedne le, amely kérés elől azonban ő (a követ) kitért. Másnap Zs. a tanácsba hívta, ahol jelen volt a zágrábi püspök, kancellár is. Itt Zs. kifejtette, hogy csak a rend javát akarja, és a Magyar Királyságban nekik szánt országrész jóval gazdagabb, mint a rend bir
