Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik

Kán nb. László fia László / István alországbíró

97

(1272-1273?)

(1269 vagy

1273)

A kiadásban 5. sor: respondere

után

kimaradt: si

medio tempore non

potuerint concordare. A

kiadó személyére és a kiadási évre 1. az itteni per előzményéül szolgáló 106-107. sz. reg. Az említett 1273. évi őszi hadjárat az a magyar válaszcsapás lehet, amelyet a nyáron az országba betörő II. Ottokár cseh király ellen indítottak (Pauler: Magyar nemzet tört. II. 313- 314.).

___________________________________________ 108

Chulen alországbíró oklevele szerint (secundum

continentiam litterarum Chulen, Vice-Iudicis Curiae,

Domini regis) Demeter

fia Demeter Lucy-i Miklós serviensével, Kozma királyi emberrel, és az egri káptalan tanúságával menjen ki Szemelnye (Zemere[!]) földre, és járják meg a határait.

Tartalmilag átírta: damus

pro

memoria

(István

alországbíró?): 176. sz. reg.

Chulen alországbírónak ez az egyetlen említése, és az oklevél időrendje is igen bizonytalan, minderre 1. a 176. sz. reg. kommentárját.

___________________________________________ 109

István alországbíró oklevele (littere vestre, ti. St[ephano] comiti,

viceiudici

aule regie)

Ják

fia Mika comes,

Terestyén

comes,

Chuca

fia Miklós és Péter fia András comes

számára,

hogy fogott bíróként döntsenek egyik részről Artuna fia Márton, másik részről Gergely fia Sándor közötti perben egy malom ügyében.

Tartalmilag átírta: Mika és társai fogott bírák: DL 47796. (Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag)

Kiadása: ÁkO 177.; ÁÚO X. 446-447.

Az oklevelet Karácsonyi János, és később Zsoldos Attila is 1269-re keltezte egy ízben (Karácsonyi: Magyar nemzetségek 711.; Zsoldos: Szolgabírói tisztségnév 14.), bár erre nem utal konkrétan semmi, az átíró oklevélben sem. Artuna fia Mártont 1279-ben ölték meg (Karácsonyi: Magyar nemzetségek 711.), a többi itt szereplő és beazonosítható személy a Ják nemzetségből mind később halt meg (Engel:

Genealógia,

Ják nem 2. Rába-balparti főág 1. tábla: elágazás, vö. Ják nem 2. Rába-balparti főág 3. tábla: Csuna ága), így ez az év a kiadás felső határa. Két István alországbírót is ismerünk ebből az időből, az egyik 1269-1270 folyamán bukkan fel, a másik 1274-ben (Zsoldos: Archontológia 32.). A fogott bírák végül egyezséget teremtettek, és kifizetést rendeltek el, elsőként vízkereszt nyolcadára (jan. 13.), másodiknak húsvét nyolcadára. A bírák így nov.-dec. hónapban rendelhették el a kifizetést, az alországbírói oklevél tehát szintén ősszel, kora télen kelt. Ha az első István alországbíró leveléről van szó, akkor az tényleg csak 1269-es lehet (hacsak István nem volt már 1267-1268 folyamán is hivatalban, bár ezt igazoló forrásunk nincsen). A másik, Gutkeled nb. Miklós alországbírója esetén 1273-as lehet az oklevél. A két évszám közül nem lehet biztosan dönteni.

110