Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik

István alországbíró / Ismeretlen (Héder nb. Henrik fia Henrik?) országbíró

91

(1250-1269)

Henyéről való nemzetsége nevében, ugyancsak henyei Purus

fia

Pál veszprémi várjobbágy a maga és a többi innen való veszprémi várjobbágy nevében. A felek azt a bevallást tették, hogy per folyt közöttük a Somberek (Sumberuk) nevű erdő határairól, amely erdő Henye falu és a ne vegyi népek között terül el, végül a felek fogott bírák közbenjárásával egyezségre jutottak, miként erről beszámoltak, és miként ez a megboldogult Béla herceg akkori al-udvarispánjának: Ompudinusnak az oklevelében is áll [388. sz. reg.]. Eszerint ha Nevegy falu bármely állapotú népei közül 14-en esküt tesznek a vitás határrészen, akkor ott a határokat békésen felállítják. A felek beszámolója szerint az eskü a mondott módon megtörtént, és az alapján a határjeleket felállították, és a felek azt kérték az alországbírótól, hogy a határokat erősítse meg privilégiális oklevelében. A mondott határjelek: varutha nevű nagy út melletti tölgyes cserjés és keurusfa fa; a megboldogult Lodomér prépost földje melletti körtefa; füves út melletti tölgy; Somberek erdőben négy tölgyfa, és egy gymulchen fa; ihor fa és mogyoróbokor; Somberek határa egy cserjés mellett, két tölgyfával; egy Kapolcsra (in Kopulch) tartó nagy út melletti tölgy- és körtefa; a vigánti (de Wyganth) nemesek földje, ahol véget ér a határ. Mivel az alországbíró törvényesnek találta a megegyezést, ezért a felek kérésére pecsétes oklevelével megerősítette azt. Datum

in

Phyzegthu, infesto

apostolorum Simonis et

Jude, anno Domini millesimo

ducentesimo sexagesimo nono.

Eredeti: pergamenje ép, befűzött hártyaszalagon függő viaszpecsét töredéke - Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Oklevelek, Nivágh 3. (DF 200024.)

Kiadása: Zala I. 53-55.

___________________________________________ 97

Ismeretlen (Héder nb. Henrik fia Henrik?) országbíró oklevele (litteris

iudicis curie

nostre)

szerint a király bárói zsoldos bajvívókkal (per pugiles

conducticios) vívandó

párbajt ítélnek egyik részről Bernold

és

fivérei, másik részről Bogyoszló (Bogizlaus) között.

Tartalmilag átírta: Damus

pro

memoria

[IV.

Béla]: PBFL Guary család levéltára 2041. (2) (DF 257262.)

Kiadása (TA):

Sörös:

Guary-levéltár 163.; CDB Családi levéltárak. Guary család (1252-1489) 2. sz. Regesztája (TÁ): RA 1121. sz.; DPM 5. sz.

A meg nem nevezett országbíró azonosítását nehezíti, hogy a tartalmilag átíró oklevél nem tartalmaz kiadási évet. A szövegkiadás indoklás nélkül 1256-ra keltezte, talán az alapján, mert dec.

13-án

Aranyoson kelt, és IV. Béla szintén keltezett ebben az évben ott oklevelet (vö. ÁÚO VII. 458., a keletjére HH 70-71. 88. sz.). Az oklevél írásképe egyébként igen hasonlít egy másik, szintén Aranyoson kelt damus

pro

memoria-oklevél írásához, amelyet szintén IV. Béla adott ki 1259. márc. 30-án (RA 1210. sz.; DPM 9. sz.). Ez alapján a jelen oklevelet 1258 decemberére lehetne datálni. Ugyanakkor kevéssé valószínű, hogy Béla három és fél hónapig egy helyben lett volna (az 1258. dec.-1259. márc. közötti tar-