Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Előszó
ELŐSZŐ A jelen kötet a 2014-2017 közötti periódusra elnyert Bolyai János Kutatási Ösztöndíj egyik produktuma. Három évre szóló vállalásom az országbírói intézmény Árpád-kori feldolgozására vállalkozott, amely során egy „kritikai jegyzék-jellegű" forráskiadványt, és egy monografikus feldolgozást ígértem. A kritikai jegyzék követendő mintája a 2012- ben napvilágot látott másik hasonló forráskiadványom, „Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke" volt. Az ígért vállalások el is készültek 2017 szeptemberére, és már ekkor igyekeztem legalább a forráskiadvány számára egy publikációs lehetőséget találni. A nádori kiadványt még a munkahelyem, a Magyar Tudományos Akadémia Támogatott Kutatócsoportok Irodája finanszírozta, azonban ilyesmire a 2010-es évek végén már nem nyílt lehetőség. Ezért sem tudok eléggé hálás lenni a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának, és azon belül Rácz Györgynek, amiért ezen kiadványom publikálását is felkarolta, és a Nemzeti Kulturális Alap éves forráskiadási pályázatába befogadták a kéziratot. A jelen munka természetesen nem a 2017 szeptemberében leadott kézirat változatlan formája. Ugyan igyekeztem azt is a lehető legkevesebb hiánnyal és hibával elkészíteni, így is akadt javítani- és kiegészíteni való az elmúlt három évben. A kézirat lektora, Sebők Ferenc - amellett, hogy ezt a tömény anyagot példás gyorsasággal nézte át - szintén megszabadított jó néhány pontatlanságtól. Nem szeretném említés nélkül hagyni Kádár Tamást sem, aki még az ösztöndíj-pályázatra leadott kéziratom „nem hivatalos" lektora volt, 20lóban olvasta végig és nem egy helyen pontosította az addig elkészült regesztáimat. A nádori és az országbírói (udvarbírói) oklevelek teljeskörű számba vételével én magam el is köszönnék a „kritikai jegyzék" több, mint egy évszázados sorozatától. Az alapokat - a Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére - még Szentpétery Imre rakta le, és a királyi oklevelek számbavételét Borsa Iván fejezte be 1987-re. Aki olvas Árpádkori vonatkozású szakirodalmat, az tudja, hogy művük, az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke a mai napig egy sokat hivatkozott és majdnemhogy „kötelezően" használandó munka. A sorozatot az eredeti terveknek megfelelően Szentpétery kéziratának felhasználásával tovább bővítette Zsoldos Attila, az Árpád-kori hercegek és királynék okleveleinek hasonló stílusú összegyűjtésével. Szentpétery elképzelései idáig terjedtek, ám amikor 2007 után gyűjtögetni kezdtem az anyagot a doktori disszertációm, a nádori intézmény első 350 éves történetéhez, már saját elgondolásból bővítettem tovább a sorozatot. Ennek eredménye lett a 2012-ben megjelenő, már fentebb említett nádori regeszta- és okmánytár. A jelen munka ennek a második, szándékaim szerint befejező része. * A szerző a TKI-HIM-SZTE-MNL Magyar Medievisztikai Kutatócsoport tudományos munkatársa.
