Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
48 Gutkeled nb. Dragun fia István / Domonkos alországbíró eus] nostre celsitudiny, ut sibi de premissa indebita occupatione iurium ecclesie sue sibi de remedio providere dignaremur opportuno. 1246 Az oklevél tartalmáról semmi közelebbi nem derül ki, csak hogy Domonkos nyitrai püspök ezzel bizonyította Erzsébet királyné előtt, hogy a trencséni rév- és vásárvámok tized- és harmadrésze a nyitrai püspökséget illeti. Az említett István országbíró biztosan azonosítható Gutkeled nb. Dragun fia Istvánnal, aki nyitrai ispán is volt egyben, és aki az intitulációjában mindig az itt olvasható „aule regie iudex" formában nevezte meg önmagát (1. 33-36. sz.). Ezt az elnevezést aztán az 1260-as évektől véglegesen felváltotta a „iudex curie", tehát biztosan nem egy későbbi István országbíróról van szó. Istvánnak több perét is ismerjük a trencséni várnépekkel, az egyik éppen a tizedek tárgyában zajlott (33. sz.), de nem a vásár- és révvámok kapcsán, ezért vélhetően nem ezt mutatták itt be, hanem egy mára már elveszett oklevelét. A trencséni vásár- és révvámok és a nyitrai püspökség kapcsolatára 1. Weisz: Királyketteje és ispán harmada 404. ___________________________________________ 37 Domonkos alországbíró (Nos Dominicus comes, viceiudex aule regie): a bakonybéli apátnak (abbatis monasterii Sancti Mauricii de Beel) az ő endrédi (de villa Endréd) udvarnokai ellen folytatott perét, akik jobbágyoknak mondták magukat, még András akkori országbíró kezdte tárgyalni, ám a tatárok támadása miatt nem fejezhette be, így az most az alországbíró színe elé került végső döntésre, aki a pert már régebb óta tárgyalta. Végül, amikor [IV. Béla] király a szigeten (in insula) tartózkodott, a bakonybéli apát elvitte hozzá Szent László király privilégiumát [DHA I. 259-260.], miután a mondott falu népe mindig azt hangoztatta, hogy ők jobbágyi szabadsággal rendelkeznek. A király átadta a privilégiumot megtekintésre Fülöp dömösi (Dimisiensi) prépostnak és királynéi kancellárnak, aki megnézve azt, úgy találta, hogy a mondott népek szabadsága feltételekhez kötött, ahogy az apát is állította. Az alországbíró így elrendelte, hogy a mondott népeket helyezzék vissza örökösen az egyház számára a korábbi szolgálatukba, miként a szóban forgó oklevélben látható, és büntetésül nyírják meg a fejüket. Minderről pecsétes oklevelet adott. Anni gratieM° CC° XE° VI0. Eredeti: hártyája egy helyen lyukas, befűzött hártyaszalagon kb. 20 mm-es ép gyűrűspecsét - PBFL, Konventi levéltár: Capsarium 14. C (DF 207012.); 17. századi másolata: Archivio Generale dell'Ordine dei Predicatori (Olaszország) XIII. 80541. fase. IV. 15. Kiadása: ÁÚO II. 190-191.; PRT VIII. 289-290.; CDB 8. köt. 18. sz. A Domonkos Rend Római Központi Levéltárában őrzött 17. sz-i másolat jelzetére 1. Siptár: Domonkos rend anyaga 22., 33. 38
