Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - A királyi család tagjainak udvarbírói
Csák nb. Csák fia István királynéi udvarbíró 291 embert a győri (lauriensis) káptalan tanúságával, hogy András király privilégiuma alapján járják meg a föld határait. A káptalan végül azt jelentette a levelében, hogy a mondott határjárás a királyi emberrel, velük és a szomszédok jelenlétében lezajlott, ahol megállapították, hogy a föld János, Lőrinc és Márk tulajdona. Jóllehet a bírák esküt akartak ítélni Jánosnak, Lőrincnek és Márknak, mégis, mivel Tyba és Kelemen bemutatták Roland bán még nádorként kiadott [RP 109. sz.], és a győri káptalan egyezségleveleit, amelyben olyan megegyezés született a felek között, hogy a föld legyen Jánoséké, akik fizessenek Tybának és Kelemennek 10 márkát, ezért a bírák azt rendelték, hogy a föld jusson Jánoséknak, Tybáéknak örökös hallgatást parancsolva. Kelemen és Hont: Tyba embere azonban azt állították, hogy Jánosék a mondott 10 márkából, amivel tartoznak nekik, csak egyet fizettek eddig ki, a maradék kilenc márkát nem. János, Lőrinc és Márk azonban azt állították, hogy ők rendezték a teljes tartozást, amit a győri káptalan oklevelével tudnak bizonyítani. A bírák elrendelték, hogy Jánosék mutassák be színük előtt ezt az oklevelet Keresztelő Szent János nyolcadán [júl. 1.], és akkor a pénz ügyében dönteni fognak, azonban a föld tárgyában Tybának és Kelemennek örökös hallgatást parancsoltak. Datum Bude, tertia feria pro xima ante Pentecostes. Eredeti: vízfoltos, hártyáján apróbb lyukakkal, hátoldalán egyetlen nagyobb méretű zárópecsét foltja - DL 47721. (Magyar nemzeti múzeumi törzsanyag, Madarász) Kiadása: CD VII/1. 338-340.; Horvát: Farkas Óklevele 68-70.; ÁÚO II. 167- 168.; MES 1. 160. (részi.); UB I. 326-327. A kiadások közül a burgenlandi okmánytár szövege a legjobb. Az oklevelet Wenzel 1244-re, Karácsonyi János 1265-re (HH 124-125., 52. sz.), Hans Wagner pedig 1266-ra (UB I. 327.) datálta. Utóbbi két munka egyaránt archontológiai érvekre hivatkozott, és ebből a nézőpontból lényegében mindkettőjüknek igaza van. IV. Béla az itt már lezajlottnak mondott határjárást egy 1265. márc. 22-i oklevelében rendelte el máj. 1- re (RA 1437. sz.). Az oklevélnek tehát ez után kellett kelnie, viszont Farkas alkancellár itt még választott (electus) fehérvári prépostnak mondja magát. Az utolsó biztosan datálható oklevél, ahol így említik, 1266. máj. 9-re tehető (RA 1487. sz.). Már korábban is előfordult, hogy egyszer-egyszer (szándékosan?) elhagyták az „electus" címet (olv. RA 1379-1380. sz. kommentárját), de 1266. jún. 30-tól (RA 1489. sz.) többé már nem bukkan fel titulusában. A jelen levél tehát vagy 1265-ben, vagy 1266-ban kelt (ez esetben a napi kelet máj. 15-re vagy máj. 11-re esik). Az 1265-ös év azonban valószínűbb azért, mert egyrészt logikusabb, hogy a határjárásról szóló káptalani levél néhány héttel, és nem több, mint egy évvel később kerül a bíróság elé, hogy az ügy folytatódjon, másrészt tudjuk azt, hogy pünkösd környékén maga IV. Béla király is Budán, a királyné udvarában (Bude, in curia domine regine) keltezett (RA 1446. sz.), tehát ekkor törvénykezés zajlott ott. Mivel a jelen levél kiadói is „in curia do mine regine constituti" voltak, és egyébként is elvárható, hogy a királyi
