Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
262 István alországbíró 1300. júl. 14., Buda 1300. aug. 14., Buda által bemutatott) levele tartalmazza [189. sz. reg.]. Ez alapján, ha az egyik fél nem tartja be a döntőbíráskodást, akkor a perkezdet előtt 20 márkát kell fizetnie a másik félnek, és a megegyezést László nem tartotta be, miként az oklevéladó ezt látta az esztergomi keresztesek neki bemutatott oklevelében. Az oklevéladó ezek alapján elrendelte, hogy a felek Mindenszentek nyolcadán [nov. 8.] jelenjenek meg a színe előtt, és Simon fiai kötelesek feleletet adni Lászlónak, ám László még a per kezdete előtt fizesse meg a 20 márkát a döntőbíráskodás el nem fogadása miatt. Datum Bude, septimo die quindenarum Beati Johannis Baptiste. Eredeti: írása kopott és foltos, hártyaszalagnak való kivágásokkal, hátoldalán pajzs alakú zárópecsét foltja - DL 72795. (Simonyi család 5.) Kiadása, regesztája: DPM 239. sz. A jelen oklevél hátulján egy kb. 41 x 40 mm-es pajzs alakú pecsétfolt található, amely megfeleltethető István alországbíró saját pecsétjének méretével, és - a pecséthasználati kronológiát is figyelembe véve - ezzel az oklevelet 1299-1300-ra keltezhetjük (1. a 297. sz. reg. kommentárját). A budai kelethely szintén az alországbírókra utal, emellett nem volt más olyan alországbíró ezidőtájt, akinek akár csak hasonló méretű sigilluma lett volna, így az oklevelet bízvást István alországbíró kiadványának tekinthetjük. ___________________________________________ 338 — ítéletlevele (littere condam canonicis [>comitis] Stephani viceiudicis curie domini regis adiudicatorie, Bude septimo die quindenarum festi nativitatis Beati Johannis Baptiste in anno Domini millesimo trecentesimo privilegialiter exorte), amelyben átírja Salamon király 1058. évi privilégiumát (continens in se seriem et continentiam cuiusdam privilegii olym domini Salamonis regis Hungarie in anno Domini millesimo quinquagesimo octavo emanati), amelyet a színe előtti perben mutattak be neki [az átírt részlet regesztáját 1. RA 15. sz.]. Tartalmilag átírta: Garai Miklós nádor 1402. nov. 14. (ZsO II. 2060. sz.) > Mihály budai őrkanonok 1403. szept. 13.: DL 1430. (MKA, Acta Paulinorum, Gyula 1.) Kiadása (TÁ): Koller: Hist. Quinqueeccl. III. 233.; CD VII/5. 63.; HO VIII. 1.; DHA 1.177. Regesztája (TÁ): CD VII/1.113-114. Salamon király nem uralkodott 1058-ban, de valószínű, hogy nem csak az évszámot írták el véletlenül, hanem az egész oklevélrészlet hitelessége vitatható (1. erről DHA 1.177.). Azonban az átíró alországbírói levél, azon néhány adata alapján, amit közölnek róla, hitelesnek tűnik. Valószínűleg egy hamisítványt mutattak be István előtt 1300-ban, amit az ítélőszék hitelesnek fogadott el. ___________________________________________ 339 — ([N]os comes Stephanus viceiudex curie domini regis): a személyesen megjelenő Tekes (Thekws) fia László mester fia János és az anyja, László özvegye, akinek a nevében Kana fia András jelent meg a jászói (de Jazow) konvent ügyvédvalló levelével, perbe vonta a személyesen megjelent
