Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
István alországbíró 243 György 15. napján [máj. 8.] ismét jelenjenek meg a király színe előtt, László és Dés mutassák be a hamis oklevelet, Borsék pedig kötelesek bebizonyítani, hogy Lőrinte, Mátyás és Heym hamis bírók, és a vizsgálati levelük is az - miként mindezt a király oklevele tartalmazza [RA 4237. sz.]. A határnap elérkeztével - mivel a király az alországbíróra bízta rá az ügyet - a felek az ő színe előtt megjelentek, László és Dés bemutatták a hamis oklevelet, a maguk és Miklós nevében megjelenő Zoda és Bors pedig bemutatott egy levelet két gyűrűspecséttel, amit az alországbíró teljes terjedelmében átírt: Gelyan és Donát veszprémi szolgabírák (Gelyanus et Donath indices de comitatu Wezprimyensi) a királyhoz: tudatják, hogy a király ne higyjen annak a levélnek, amit Rosd fia László és Tiborc fia Dés olvastatott fel a király színe előtt hamvazószerda nyolcadán [márc. 11.] szörcsöki Zoda, Bors és Miklós ellenében, és amely szerint az utóbbiak feldúlták a királyné birtokát, mert a mondott levél nem a pecsétjük alatt, és teljesen a tudtuk nélkül lett kiadva. Az alországbíró ezért elrendelte, hogy a felek pünkösd 15. napján [jún. 21.] jelenjenek meg a király színe előtt, és László és Dés állítsa oda személyesen Lőrintét, Mátyást és Heym-et, Borsék pedig Gelyant és Donátot, akik igazolják vagy cáfolják a levélben leírtakat. A határnap elérkeztével László és Dés nem tudták előállítani az ispánt és a két szolgabírót, de bemutatták a veszprémi káptalan oklevelét, amely szerint Lőrinte ispán, Mátyás, Heym és Gelyan szolgabírák a maguk és Donát nevében egyetértőleg azt állították, hogy a Gelyantól és Donáttól származó levél álnokul megírt, és nem ők adták azt ki, hanem hamisítvány. Zoda, Bors és Miklós sem tudták előállítani Gelyant és Donátot, és meg sem tudták indokolni, hogy miért nem. Az alországbíró így együtt az ország vele ülésező nemeseivel, ti. Tamás nyitrai és barsi (Nytriensis et Bor syensis) ispánnal, Fulkus fia Farkas mesterrel, Sefreth fia Erdew-vel és másokkal, látván a bemutatott okiratot, és mivel Zoda, Bors és Miklós Lászlót, Dést és rokonait megtámadta, elfogta, bántalmazta és kirabolta azután az országgyűlés után (post institutionem seu ordinationem in generali congregatione domini regis et regni... factam) amit a király együtt János kalocsai érsekkel, a püspökökkel és a bárókkal tartott, miként ezt a veszprémi káptalan és Lőrinte veszprémi ispán és a négy szolgabíró vizsgálati levele tartalmazza, továbbá elfoglalták a királyné Arkibányaszörcsök nevű birtokát, ezért Zoda-t és társait mint erőszaktevőket és mert hamis oklevelet mutattak be, az ország törvényei szerint (iuxta statuta regni) tűz általi halálra (in eorum personis igne concremandos et morte debita condempnandos) ítélte. Ezen kívül az elítéltek összes - úgy öröklött, mint más módon szerzett - birtokát és javaikat osszák három részre, ebből kétharmad rész az alországbírónak mint bírónak, egyharmad rész pedig a királynénak mint felperesnek jusson. Arkibányaszörcsök birtok, amely a királynét illeti, kerüljön vissza a tulajdonába, a Zoda, Bors, Miklós és rokonaik által bemutatott oklevelek pedig, amelyekkel a királyné földjére vonatkozó tulajdonukat igazolták, legyenek érvénytelenek, bárhol, bármikor is használnák fel őket a királyné vagy jobbágyai ellen. Az alországbíró ezután nemesekkel és a veszprémi káptalan tanúságával
