Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
206 Márton alországbíró (1280-1296.) aug. 16. > 1275. aug. 16. Tartalmilag átírta: Datum pro memoria [III. András] (1296.) aug. 6. (DPM 185. sz.): DL 31192. (Csicsery család 856.) Kiadása (TÁ): HO VII. 310-311.; Szentpétery: Oklevélszövegek 118-119. ___________________________________________ 260 A DL-DF 5.1-es adatbázis ismeretlen alországbíró okleveleként regisztrálta a DF 259734. jelzetű datum pro memoria kiadványt. Az oklevél kiadási éve 1275, és biztosan nem köthető sem az akkor hivatalban lévő Geregye nb. Miklós országbíróhoz, sem ismeretlen albírájához, 1. DPM 61. sz. 1296. szept. 17. > 1295. szept. 19. Márton alországbíró 1296. szept. 17-re datált oklevelét (DL-DF 5.1. DF 200743.) 1.1295. szept. 19-i kelettel a 240. sz. regesztában. (1296.) nov. 14., Buda — (Damus pro memoria): Kemyn comes az ura: Barleus Budán székelő alnádor és annak fivére: Iruzlaus mester nevében Mindenszentek nyolcadától kezdve hét napon át várakozott a színe előtt a megidézett kálnai (de Kalnany) Mihály fia Mihály és annak fia: István ellenében, akik nem jöttek és nem is küldtek senkit, ezért bírsággal tartoznak, ha nem tudják magukat kimenteni. Datum Bude, septimo die octavarum predictarum. Eredeti: hártyaszalagnak való kivágásokkal, a hátoldalán zárópecsét elmosódott foltja - DL 49010. (Bossányi család A 24.) Kiadása: HO VI. 435. Regesztája: DPM 186. sz. Az itteni perre István alországbíró 1299. jan. 2-i levele utal, amely szerint Iruzlaus pozsonyi udvarispán a maga és fivére: Barleus képviseletében (akit már nem nevez alnádornak a szöveg) bemutatta István alországbíró, és más, korábbi alországbírók több oklevelét (exhibuit nobis litteras quamplures, nostras videlicet et aliorum vice iudicum curie regie), ame lyekben kálnai (de Kalna) Mihály fia Mihályt és fiát: Istvánt összesen ötször marasztalták el bírságban az adott terminusra való meg nem jelenésük miatt (296. sz. reg.). Mindezek alapján - a budai kelethely figyelembe vételével - az itteni, hasonló tárgyú oklevelet is valamelyik alországbíró adhatta ki, kérdés, hogy melyik. Zsoldos Attila 1296-ra helyezte a diplomát, egyrészt az itt idézett kiadványra utalva, amely biztosan 1299 elé keltez, másrészt amiatt, hogy Divék nb. Barleus Csák nb. Máté familiárisa volt, „így kézenfekvő arra következtetni, hogy Barleus Csák nb. Máté budai alnádora volt, s ez esetben az oklevél csak 1296- ban kelhetett". Mindez összevág azzal is, hogy Barleus fivérét, Iroszlót más későbbi oklevelekben már különféle tisztségekkel emlegetik (1297- től liptói officiális, 1298-1299 folyamán pozsonyi curialis comes volt), itt viszont csak az egyszerű „magister" titulusa szerepel (Zsoldos: Archontológia 24. 106. jegyz.; 1. még: Kristó: Csák Máté tartományúri hatalma 48-50.). Bár a jelen kiadvány hátulján lévő pecsétfolt nem mérhető egyértelműen, mindezek alapján nagy biztonsággal köthetjük az 1296 novemberében hivatalban lévő Márton alországbíróhoz. Mivel István 1299. évi hivatalviselését megelőzően Márton és Benedek is alországbírók voltak, sőt, Benedek előtt maga István is első ízben (Zsoldos: Ar-
