Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
204 Márton alországbíró jében. Emiatt elrendelte, hogy Sebestyén comes fia János mester királyi ember a fehérvári káptalan tanúsága mellett menjen ki a mondott birtokokra, és a szomszédokat összehívva járja meg annak határait tengerdi (de Tengurd) Abával és Fülöppel, sári (de Saar) Domonkossal, Istvánnal és Borssal, küngösi (de Kyngus) Domonkos fia Pállal, litéri (de Lyuter) Benedekkel, örsi (de Wrs) Mátyással, kemecseji (de Kemechey) Mihály fia Miklóssal, illetve csatári (de Chatar) Péterrel és Lestákkal, majd becsüljék fel azt. Az értékbecslés végeztével a királyi ember iktassa be a felpereseket a birtokokba örökös birtoklásra. Eközben különítse el új határok mentén a birtokból az alországbíró részét, ti. 20 márkányi értéket a bírságokból ráeső rész miatt, továbbá a 200 márka tizedrészét, amely az ország szokásjoga szerint az alországbíró poroszlójának jut, és amit együtt számolnak az alországbíróra jutó bírságrésszel, vagyis összesen 40 márkányit, és iktassa azt is. Ha a birtokok értéke pont kiteszi a kérdéses összeget, akkor nincs más teendő. Ha nagyobb, akkor a fennmaradó részt hagyják meg Konrád és fia kezén, ha viszont kisebb, akkor Konrád és Jakab más birtokaiból pótolják ki a hiányt. A fehérvári káptalan pedig oklevelében írja meg az események lefolyását a királynak, ahogy ez a király István által bemutatott oklevelében [RA 4049. sz.; DPM 177. sz.] áll. A fehérvári káptalan pedig a következő - teljes terjedelmében átírt - oklevelet küldte a királynak: A fehérvári káptalan (Albensis ecclesie capitulum) [III.] András királyhoz (Excellentissimo domino suo Andree Dei gratia illustri regi Ungarie): megkapták levelét, amelyet átírtak [III. András (1296.) márc. 20-i levelének kiadását és regesztáját l. RA 4050. sz.], és az abban foglaltak szerint kiküldték Miklós mester kanonokot János mester királyi emberrel, hogy végrehajtsák a király kérését. A királyi ember visszatérve elmondta, hogy húsvétvasárnapot követő csütörtökön [márc. 29.] kimentek Konrád és Jakab Patvására és Nosztré nevű birtokaira, és a szomszédokat összehívva megjárták azok határait, és együtt a mondott értékbecslőkkel, ti. tengerdi Abával és Fülöppel, sári Domonkossal, Istvánnal és Borssal, küngösi Domonkos fia Pállal, litéri Benedekkel, örsi Mátyással, kemecseji Mihály fia Miklóssal, illetve csatári Péterrel és Lestákkal Patvására birtokot 180 márkára, Nosztré birtokot pedig 70 márkára becsülték fel. így a királyi ember, együtt a káptalan tanúságával a püspököt és a káptalant beiktatta a mondott birtokokba minden haszonvételükkel és tartozékukkal együtt, ti. földekkel, szőlőkkel, malmokkal és erdőkkel - pont úgy, ahogy Konrádék is birtokolták azt - örökös birtoklásra a per főtárgya és a bírságok fejében. Patvására birtok értéke a teljes összeget, ti. 230 márkát nem tette ki, Noszté birtokot pedig 70 márkára becsülték, így ebből a 70 márkából - mivel az meghaladta a felpereseknek járó öszszeg nagyságát - a püspök és a káptalan 20 márkával tartozik Konrádéknak. Ezen kívül a királyi ember Márton alországbíró részére 40 márkányit iktatott, 30 márka értékben Patvására birtokból szántókban, telkekben, szőlőben és más hasznvételek formájában, Nosztré birtokból pedig 10 márkányit, úgy, hogy épen hagyták a lébényi (de Lyben) monostor itt bírt jogait. Datum feria quarta proxima post octavas Passee, anno Domini M° CC° nonagesimo sexto.
