Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Márton alországbíró 197 kötelesek megfizetni azt a nyolc bírságot, amelyekkel a korábbi határnapokon kiadott bírságlevelekkel sújtották őket. Konrádéknak a királyi sereg feloszlásának 15. napján kellett volna megfizetni a püspöknek és a káptalannak, illetve az alországbírónak a nyolc bírságot, de más ügyek miatt ezt nem tudták megtenni, ezért az alországbíró megparancsolta, hogy emberének közbenjárásával és a fehérvári káptalan tanúsága mellett a püspököt és a káptalant vezessék be Konrádék Patvására (Pothwasara) nevű birtokába, és maradjanak meg benne minden haszonvételét élvezve, károkozás nélkül egészen Szent Miklós nyolcadáig. Datum Bude, septimo die quindenarum residentie exercitus. Eredeti: hártyája enyhén foltos, átfűzött hártyaszalaggal, hátoldalán kör alakú zárópecsét foltja és viaszmaradványai - Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Veszprémi Székeskáptalan Magánlevéltára, Oklevelek, Patvására 2. (DF 200747.) Kiadása, regesztája: DPM 170. sz. A DL-DF 5.1-es adatbázis 1296-ra keltezte az oklevelet, vélhetően azért, mert más, az ügyre vonatkozó datált oklevelek is ebben az évben keltek, és 1296 őszén valóban volt a királynak egy hadjárata Kőszegi Henrik fiai ellen, amely októberben ért véget (vö. RA 4077-4085. sz.). Ha a hadoszlás 15. napját ezen évhez viszonyítjuk, akkor abba jól beleillik egy december közepére tett perhalasztás. Az évszám ennek ellenére sem lehetséges, mert III. András 1296. márc. 13-án kelt memoriálisa (DPM 177. sz., vö. RA 4049. sz.), illetve Márton alországbíró 1296. jún. 11-én kelt oklevele (258. sz. reg.) már a 9. és 10. bírságról írt a per előzményeként, és András megparancsolta a végleges beiktatást is a háromszori birtokba vezetés után. így az itt említett nyolc bírság és a decemberi határnap legkorábban 1295-re tehető. A per kezdetéhez támpontul szolgál, hogy a fent említett 1296. évi oklevelek azt is írták, hogy Márton alországbíró mellett már Pál volt alországbíró is elmarasztalta Konrádékat, aki 1291-1292 között töltötte be hivatalát (Zsoldos: Archontológia 35.). A jelen diploma hátulján lévő viaszmaradványok viszont egy kb. 33 mm-es körpecsétre utalnak, ami Márton alországbíró pecsétméretével azonos (vö. DL 50552.), így az oklevelet az ő kiadványának tarthatjuk. Az azonosítást megerősíti az is, hogy III. András hivatkozott oklevele a pertörténet elmesélése során Márton alországbírónak tulajdonította a 8. bírság kivetését. Ezzel, az alországbíró hivatali idejét figyelembe véve, a keltezés 1293-1295 közé szűkül (vö. Zsoldos: Archontológia 36.). Az 1293. évből nincs tudomásunk semmilyen hadjáratról. 1294 nyarán a király országos sereggel a Borsák lázadását verte le, szeptember elején ostromolva Adorján várát (Pauler: Magyar nemzet tört. II. 444-445., vö. RA 3988. sz.). András nov. 23. előtt érkezett meg Budára (RA 3996. sz.). így a hadoszlást október második felére, novemberre tehetjük, amely kronológiailag jól beilleszthető a perhalasztás időrendjébe. 1295 késő nyarán, őszén pedig az uralkodó anyja, Thomasina Szlavóniába vezetett hadat, ami szintén októberben tért vissza (Pauler: Magyar nemzet tört. II. 445-446.). Bár a hadak élén ekkor nem a király állt személyesen, az oklevél nyilván ezt a sereget is a „király seregének"
