Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Márton alországbiró 191 véllel, másik részről pedig németi (de Nempty) Ambrus fia Jakab, és Jakab bemutatta [III.] András király oklevelét [RA 4020. sz.], amelyben szó szerint átírta és megerősítette [IV.] Béla, István [ifjabb király] és [IV.] László privilégiumait [RA 774., 1887., 2423. sz.]. Az apácák képviseletében is bemutatták azokat az okiratokat, amelyekkel Jakab mondott oklevelét igyekeztek cáfolni. Az országbíró végül a vele együtt ülésező nemesekkel úgy látta, hogy a Jakab által bemutatott privilégium minden téren erősebbnek és alkalmasabbnak tűnik [a tulajdonjog bizonyítására], így Vajszló földet Jakabnak ítélte örökös birtoklásra, a másik félnek örökös hallgatást parancsolván. Tartalmilag átírta: Garai Miklós nádor 1384. júl. 19.: DL 269. (MKA, Acta ecclesiastica ordinum et monialium, V. Buda 4. 20.) Kiadása (TÁ): ÁÚO XII. 567-568. A jelen oklevelet 1384-ben mutatták be egy perben, más kiadványokkal együtt. A diploma vélhetően azonos azzal, amit Márton alországbíró említ egy 1295. szept. 21-i levelében (241. sz.). A szerint a fenti perben az apácák nyertek, mert Jakab képviselője semmilyen érvényes okiratot nem mutatott be a birtoklással kapcsolatban, ám Jakab az éppen akkor Márton alországbiró mellett dolgozó jegyzőtől, Miklóstól csalárd módon kieszközölt egy oklevelet az alországbírói pecsét alatt az apácák ellenében. Azt az oklevelet Márton érvénytelennek nyilvánította. Az 1384. évi perben szintén elítélték az oklevelek bemutatóit hamis oklevelek beterjesztése miatt (ott direktben az itt is említett IV. Béla- és IV. László-kiadványra sütötték rá a hamisítás bélyegét, az alországbírói oklevélről külön nem tettek említést). Szentpétery Imre szerint ugyanakkor nem történt direkt hamisítás. O a két mondott királyi kiadványt hitelesnek fogadta el, és szerinte itt sem történt egyéb, mint hogy „1295-ben Mihály, Apor országbíró nótáriusa számukra [ti. a Németiek számára] oklevelet állított ki Márton alországbiró nevében ..., ami jogilag véve hamisítás, bár az így keletkezett oklevél formailag nem volt hamis" (RA 1535. sz. kommentárja). Formailag csak annyiban nem tekinthető hamisnak az itteni levél, hogy az alországbiró hiteles pecsétje függött rajta, de a szövegezése (amely nem ismertette sem a Németiek által bemutatott királyi privilégiumok tartalmát, még egy rövid mondatban sem, és nem tért ki arra sem, hogy az apácák képviselői pontosan milyen dokumentumokat mutattak be) egyértelműen egy sebtiben összetákolt hamisítványra vall. Ráadásul a bizonyítékként bemutatott III. András-privilégium (amelyet Garai külön is átírt tartalmilag) 1295. máj. 5-én kelt (RA 4020. sz.), vagyis a máj. 1-jére kiírt oklevélbemutatási terminus után. Elvileg elképzelhető lenne, hogy Jakab csak Béla, István és László királyok okleveleivel jelent meg a kiírt határidőben, aztán már a budai udvarban gyorsan átíratta azokat az uralkodóval is, és a friss oklevelet terjesztette be az alországbiró elé, de az itteni levelet olyan sok szokatlan elem fémjelzi, ráadásul Márton néhány hónappal később maga mondja szándéka ellen kiadottnak, hogy mindenképpen egy szándékos hamisításnak kell tartanunk. 238
