Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
172 Marcell/Márton? alországbíró és Rebren birtokaikban úgy, hogy a mondott nyolcad harmadnapján [aug. 29.] Zadur, a fivére: Aba, továbbá Gergely fiai: Miklós és Simon, akiket akkor Zadur fog képviselni, a mondott Miklós királyi ember jelenlétében és az egri káptalan tanúságával az összes birtokot minden haszonvételével és tartozékával három egyenlő részre osztják. Ebből először Iván fiai: Albert és fivérei választanak ki maguknak egy részt. A maradék két rész pedig legyen Zelemér fiaié: Zaduré és fivéreié, ill. Ger gely fiaié: Miklósé és Simoné. Szent Mihály nyolcadán [okt. 6.] a felek ismét jelenjenek meg az oklevéladó színe előtt, és mutassák be az egri káptalan oklevelét az eskü és a birtokosztály lefolyásáról. Ugyanekkor Iván fiai más peres ügyek miatt is kötelesek megjelenni Zadur ellenében, és mivel jogtalanul tartották a mondott birtokokat elfoglalva, ezért az oklevéladó bírsággal sújtotta őket, amelyet ugyancsak Szent Mihály nyolcadán, még a perek megkezdése előtt kötelesek megfizetni. Datum Bude, septimo die quindenarum Beati Jacobi apostoli, anno Domini M° CC° nonagesimo tertio. Eredetije nem fellelhető (1891-ben Pesty Frigyes szerint az Usz-család Sáros megyei levéltárában) Kiadása: HO VIII. 325-327. (ex őrig.); Regesztája: DPM 143. sz. Az oklevéladó a saját perében kiküldött embert, Miklós fia Miklóst királyi embernek nevezte (presentibus eodem Nicolao homine domini regis), ami az alországbírók szokása volt, akik a királyi jelenlét bíróságát képviselték ebben az időben, amit az oklevél budai kelethelye is megerősít, ahol az alországbírók ekkor állandó székhelyüket tartották. Hogy 1293 augusztusában ki töltötte be ezt a tisztséget, nem világos. Emych fia Márton alországbíróhoz elvileg köthetünk egy 1293. ápr. 15-i oklevelet (Zsoldos: Archontológia 36.), de annak a kibocsátási éve akár 1296 is lehetett (1. a 253. sz. reg. kommentárját). Mivel az oklevéladó itt egy saját korábbi kiadványát is említi, valószínű, hogy nem az aug. 14. előtti napokban lépett hivatalba. Ha ezen ápr.-i forrás 1293-ban kelt, akkor mindenképpen Márton alországbíróról van szó, ha 1296-os, akkor kettejük közül bármelyikük szóba jöhet. Mivel egy szept. 1 -ji, alországbírói stílusú DPM-oklevélen Marcell pecsétmérete található (215. sz. reg.), ezért valószínűbb, hogy ezt, és az itt említett előző kiadványt is Marcellhez köthetjük, és az árpilisi oklevél Márton alországbírótól valójában 1296-ban kelt. Ismerünk azonban egy említést 1324-ből, amely szerint az itt is megjelenő Zadur rendelkezik Rebren földdel kapcsolatos privilégiummal, amit egy bizonyos Márton nevű királyi albíró adott ki (426. sz.). Ha őt Emych fia Mártonnal azonosítjuk, és erre az oklevélre (vagy az előző regesztában leírtra) vonatkoztatjuk, akkor viszont Mártonról van szó - ez esetben a szept. 1-ji memoriális nem alországbírói kiadvány. Ám az ottani értelmezést több nehézség is terheli (1. erre a mondott regeszta kommentárját), ráadásul Zadur úgy is kaphatott Márton alországbírótól oklevelet a földdel kapcsolatban, hogy az itteni levelet még hivatali elődje, Marcell adta ki, vagyis a két oklevél nem azonos. Amíg a jelen oklevél eredetije elő nem kerül (ha nem kallódott
