Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

2. kötet - Névtár

Terner Adolf, (1835-1918), egyetemi tanár. Egyetemi tanulmányait Budán és Bécsben végezte. 1861-1872 között a budai II. kér. főreáliskolában működött helyettes majd rendes tanárként. 1872-ben a pesti állami főreáliskolához került, 1874-ben nevezték ki az egyetemes és összehasonlító földrajz rendes tanárának a kolozsvári egyetemre.

1880- ban dékán, majd 1898-ban rektor lett. Nevéhez fűződik a kolozsvári egyetem földrajzi intézetének és múzeumának létrehozása.

1904. november 21 ./31. vkm. - Magyar nemesség adományozása, nyugállományba vonulása alkalmából.

Tervey Imre, (1859-?), miniszteri tanácsos. Jogi tanulmányai befejezése után egy ideig ügyvédi irodában dolgozott.

1881- ben került a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumba, majd a Földművelésügyi Minisztérium vízjogi osztályán helyezkedett el. 1883-ban fogalmazó, 1890-ben titkár, 1894-ben osztálytanácsos lett.

1904. február 7./17. fm. - Min. tan. cím adományozása.

Thaly Zsigmond (1851-?), mérnök. Műegyetemi tanulmányainak befejeztével a MÁV szolgálatába lépett, ahol mérnöki (1879) főmérnöki (1882), felügyelői (1887), üzletvezetői (1893) beosztásban dolgozott 1899-ig, majd a Schlick-féle vasöntőgyár igazgatójaként tevékenykedett.

1903. október 12./16. kerm. - Magyar kir. udvari tan. cím adományozása, az Erzsébet-híd építése terén szerzett érdemeiért.

Thuróczy Vilmos (1843-1921), főispán. Közszolgálatát 1865-ben Nyitra vármegyében kezdte meg mint tiszteletbeli aljegyző. 1868-ban tiszteletbeli vármegyei alügyész, 1869-ben pedig a nyitrai járás főszolgabírája. 1876-ban kinevezték a kir. törvényszék elnökének. 1890 és 1905 között Nyitra vármegye főispánja. 1901-ben szolgálatai elismeréséül, a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozták számára.

1905. március 31./1. bűm. - B. 1.1. méltóság adományozása.

Tisza István gr. (1861-1918), politikus, miniszterelnök. Berlinben, Heidelberg- ben és Budapesten jogi és közgazdasági tanulmányokat végzett, majd öt évig a család bihari birtokán gazdálkodott. 1886-ban országgyűlési képviselővé választották szabadelvű párti programmal. Első miniszterelnöksége idején (1903-1905) az újonclétszám növelését célzó törvényjavaslata ellen obstrukciót folytató ellenzék megfékezésére házszabálymódosítást hajtott végre.

1905- ben a koalícióba tömörült ellenzék legyőzte a kormánypártot, de Tisza még hónapokon át ügyvezető korm. elnökként hivatalban maradt.

1906- ban visszavonult a politikai élettől. 1910-ben a koalíció bukásával tért vissza a Nemzeti Munkapárt élén. 1912-ben merényletet kíséreltek meg ellene. Második miniszterelnökségére (1913—1917) a háborúra való készülődés, illetve a világháború nyomta rá bélyegét. 1918. október 31-én, budapesti lakásán fegyveresek agyonlőtték.

Tomassich Miklós (1864-1918) miniszter, horvát bán. A budapesti, a bécsi és a zágrábi egyetemen jogot végzett. 1890- ben horvát-szlavón-dalmát miniszteri titkár lett. 1892-től a zágrábi tudományegyetemen tanított, mint a nemzetgazdaság és politika rendes tanára, ugyanebben az évben országgyűlési képviselővé választották. 1903. júniustól

943