Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Miniszterelnökség - Belügyminisztérium
lovas nyitotta meg, kezében Rákóczi lobogójával.” A menetben a toborzós, illetve a kuruc harcok képei elevenedtek meg, amelynek végén haladtak a „díszmagyar ruhás polgárok kivont karddal s utánuk a negyvennyolcas honvédek társaskocsikon, majd nyitott kocsikon a képviselőház [...] tagjai.”293 A Vérmezőre érkező menetet hatalmas - már kilenc órától a kuruc nótákkal szórakoztatott és feltüzelt - tömeg fogadta. Az ünnepi program kezdeteként sátorban felállított oltárnál Hock János katolikus pap misézett, és ezt követően a vele szemben lévő emelvényen a különböző felekezetek lelkészei - Horváth Sándor evangélikus, Haypál Benő református, Kis Arnold rabbi és Józan Miklós unitárius lelkész - intéztek szónoklatot az egybegyűltekhez. Az egyházak képviselői után három emelvényen nyitották meg a nemzetgyűlést. Az ünnepség szervezői és az ún. vezérszónokok az ellenzéki, főleg a Kossuth Ferenc vezette Függetlenségi Pártból kerültek ki, és a Néppártot csak Zboray Miklós, illetve a Szabadelvű Pártot Győrffy Gyida képviselte. Nevezetesen az „A” tribünön Hellebronth Géza, Barabás Géza, a „B” emelvényen Kossuth Ferenc, Győrffy Gyula, Zboray Miklós, a „C”-én pedig Hock János, Bartha Ferenc szónokolt, illetve ismertették az elfogadásra ajánlott határozati javaslatot. Az egyetemi ifjúságot Hoffmann Ottó, Kováts István és Polgár János hallgatók, valamint a ’48-as honvédeket Lakatos Miklós és bajtársai képviselték. A nagy ovációval elfogadott hárompontos határozatban az alábbiakat rögzítették: „i. AII. Rákóczi Ferencet hazaárulónak mondó 1715. évi XLIX. törvénycikk 2. §-ának eltörlését, Rákóczi halhatatlan érdemeinek és dicső emlékezetének követendő például való törvénybe iktatását kívánja. 2. II. Rákóczi Ferenc idegen földben nyugvó hamvainak országos költségen való hazahozatalát kívánja. E két országos óhaj teljesítése érdekében az országgyűléshez feliratot intéz, melyhez való csatlakozásra Budapest székesfőváros törvényhatóságát felkéri. 3. A nemzetgyűlés kötelességének ismeri, hogy megemlékezzék ama tiszteletreméltó nemzetekről, melyek II. Rákóczi Ferencet s vele a magyar nemzetet ősi alkotmányának védelmére, a szabad nemzetek közössége támogatásban részesítették. E becses történelmi tényekre hálásan emlékezve vissza, nemes érzelemmel üdvözli a francia, lengyel, török, angol, holland és svéd nemzeteket és utasítja az elnökséget, hogy a 200 év előtti eseményeket felelevenítve, úgyszintén a most folyó nemzeti küzdelmünket alkalmas módon ismertetve, a magyar nemzet hálás köszönetét hozzájuk juttassa.”294 A parlamentben uralkodó politikai válság a Rákóczi szabadságharc emlékére rendezett ünnepségre is rávetette árnyékát. Az ellenzéki pártok az ünnepséget, amint arról a harmadik pont tanúskodik, saját politikai programjuk népszerűsítésére használták fel. Az egész megemlékezés felemás voltára utal, hogy a kormány távolmaradása ellenére a megyék különböző pártokhoz tartozó képviselői együtt ünnepeltek. Erre jó példa a Jász-Nagykun-Szolnok vármegye küldöttsége, amelyben a kormánypárti Baghy Imre, Borbély György és Gorove László mellett az ellenzéki Madarász Imre és Papp Elek is részt 293 Egyetértés, 1903. október 12. Rákóczi emléke. 294 Egyetértés, 1903. október 12. Rákóczi emléke. (A Vérmezőn tartott ún. nemzetgyűlés jegyzőkönyvét lásd: Halász-Katona-Olmosi, 2004. 83-86.) 93
