Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Miniszterelnökség - Belügyminisztérium
Kivándorlás Az 1890-es évekig lényegében nem kivándorlásról, hanem áttelepülésról beszélhetünk. A szomszédos Erdélyből és Délvidékről iparosok folyamatosan mentek Romániába, Bulgáriába és Szerbiába. Amerikába kezdetben nagyobb számban szlovákok és ruténok vándoroltak ki, majd nagyságrendileg őket a németek és a magyarok követték. A kivándorlás mérséklése érdekében hozandó intézkedések körének meghatározása, valamint a kormány konkrét intézkedéseinek sürgetése élénken foglalkoztatta a közvéleményt a századfordulón. Berzenczey István, mint az Országos Kivándorlási Bizottság tagja a székelyek kivándorlásának csökkentése érdekében a székelyföldi kincstári földeknek a falvak lakossága részére történő eladását és az új munkahelyeket teremtő ipar fejlesztését szorgalmazta. 1900-ban megjelentetett tanulmányában részletesen ismertette azokat az Erdély lakóit érintő iparfejlesztési lehetőségeket és a parcellázásra alkalmas földterületeket, amelyekkel mérsékelni lehetne az elvándorlást.270 A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége a délvidéki vármegyéket érintő kivándorlással foglalkozó kongresszust rendezett -1902. augusztus ю-én és и-én - a temesvári vármegyeháza dísztermében. A tanácskozás célját röviden így határozták meg: „az ország déli részeiről rohamosan növekvő kivándorlás okai, másrészt azok orvoslásának módjai a társadalom minden rétegének részvétele mellett megvitassanak és megállapíttassanak.”271 A megbeszélés résztvevői a probléma alapvető okát abban látták, hogy a gazdasági válság miatt bekövetkezett munkaerő felesleget az országon belül - sem az ipar, sem a mezőgazdaság területén - nem sikerült lekötni. Az általuk megfogalmazott kivezető út: „védelmet a kis gazdasági alanynak az erősebb túlkapásaival szemben, a hitelügy, a birtokpolitika, az adóztatás, értékesítés stb. terén és munkát a munkaerőnek helyesebb munkaközvetítés, belterjesebb gazdálkodás és nagyarányú iparfejlesztés”. A gazdasági egyesületek képviselői úgy látták, hogy a kiutazásra csábító ügynökök nem előidézői, hanem csupán felerősítői ennek a folyamatnak. A sokat kárhoztatott ügynöki tevékenység még a Monarchia diplomatái között sem volt ismeretlen, amint erről 1903. június 16-án a magyar Belügyminisztérium vezetője átiratban értesítette Lukács László pénzügyminisztert.272 A felháborodást az váltotta ki, hogy a Fokvárosi Főkonzulátus ideiglenes vezetője Ramberg Egon báró a dél-afrikai arany- és gyémántbányákban jelentkező munkáshiányt a gazdasági válság következtében Magyarországon kereset nélkül maradt bányászokkal javasolta mérsékelni. A Pénzügyminisztérium vezetői szerint: „A főkonzul ezzel azt akarja elérni, hogy a dél-afrikai bányák olcsó munkaerőt nyerjenek. E végből nálunk különösen a felvidéki tótokra reflektál, akikről azt tudja, hogy igénytelen emberek, alig esznek évente egyszer-kétszer húst, s így sokkal kisebb bérrel be fognak érni, mint az ottani angol, amerikai s német munkások, akiknek a közölt adatok szerint 16-20 shillinget is fizetnek naponként. Tekintve, hogy a már ott élő fehér munkások ily nagy keresetekre tesznek szert, a tőlünk kivándorló és sokkal kisebb bérrel (lakás és ellátáson kívül 3-4 shilling) alkalmazandó 270 MNL OL К 178-1903-1240. sz. Berzenczy István indítványa. 1900. június 27.; Uo. Berzenczy István fel- terjesztése a földművelésügyi miniszter részére. Marosvásárhely, 1903. február 4. 271 De Pottere, 1903.5. — 1902-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület szervezésében több, a kivándorlás problémájával foglalkozó kongresszust tartottak. (Puskás, 1982.134.) 272 MNL OL К 255-1903-6. t-2832. sz. A belügyminiszter átirata a pénzügyminiszter részére. 1903. június
