Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
telmű határozattal javasolta a kormánynak az egész művészi hagyaték állami megvásárlását és a megvásárolt anyag egységes elhelyezését. Lotz Károly művészete a magyar kultúrának oly kimagasló jelensége, mely hivatott arra, hogy e kultúra fejlődő nagysága iránt itthon és világszerte mindenütt érdeklődést, bizalmat és tiszteletet ébresszen.. Az a lelkiismeretesség, mellyel Lotz egy hosszú emberéleten át, gyakran mostoha viszonyok közt, csüggedetlenül dolgozott, s az a lelkesség, és hazafiúi hevület, mely alkotásait oly magasan szárnyalókká teszi, felfogásának sajátos egyénisége, a szépség és nemzeti dicsőség ideáljában való erős hite, valamint ihletének mindhalálig való üde frissessége, a Lotz művészet és a hazafiúi kulturális érzék iskolájává. [!] Az ő nagy művészete olyan művészet, mely mindig a becsületes és teljes megoldást kereste, minélfogva jellemképző erejét érvényesülésre juttatni elsőrendű nemzeti feladat. A Lotz Károly művészi hagyatékának vételárát gondos szakbeli becslés állapította meg 300 000 koronában, mely összegnek a viszonyokkal számot vető mérsékeltségét eléggé feltüntetheti az az egy adat is, hogy ez összegért a nagy jelentőségű művészi hagyatékból 1218 mű, de előreláthatólag az egyes családtagok magántulajdonából való kiegészítések révén még több kerül az állam tulajdonába. De megvilágítja az árszabás méltányosságát az a körülmény is, hogy abban az esetben, ha nem az egész hagyatékot venné meg az állam a maga együttességében, hanem csak azokat a kartonokat és azokat az egyes főműveket, amelyeket egyrészt az alapjukon készült falfestmények későbbi restaurálása érdekében, s illetve másrészt amelyeket különleges művészettörténeti jelentőségökre tekintettel egyébként is elkerülhetetlenül meg kellene szereznie, akkor is, a hagyatéknak csak egy részét képező e főművek ára, tekintettel a magánvásárlók ez esetben való konkurenciájára is, alig maradna alul azon az összegen, mely így az egész hagyatékért egyezség útján átalányképpen volt megállapítható. Minthogy azonban a Lotz mester művészi hagyatéka a maga együttességében sokkal nagyobb gyűjteményt képez, s a művek nagy része (kartonok, falfestmények tervei) is sokkal terjedelmesebb, semhogy egy általános jellegű közgyűjtemény keretében elhelyezhetők lennének, azért részökre egy 8-10 kisebb-nagyobb teremből álló külön épület létesítése válik szükségessé, már azért is, hogy akképpen a Lotz Károly kivételes és kimagasló, sajátos egyénisége ezzel is kifejezésre jusson. Ilyen Lotz-múzeum épületének létesítése műszaki mérlegelés szerint körülbelül 400 000 koronába kerülne. Az előadó miniszter úr tudatában van annak, hogy a jelenlegi kormánynak, mely lemondván csak az ügyek vezetésével van megbízva, nagyon bajos intézkednie ezen ügyben, melynek véglegesítéséhez a törvényhozás jóváhagyása is szükséges; azonban a helyzet olyan, hogy a döntés nem halasztható, s az előadó miniszter úr azt hiszi, hogy a jelenlegi kormányt akkor illethetné méltán szemrehányás és vád, ha a szóban levő gyűjtemény megszerzését elmulasztaná, s ennek elmulasztásával lehetetlenné tenné, hogy az valaha a nemzet számára megszereztethessék, miután annak becsesebb alkatrészei idegen birtokba kerülnének, aminthogy ily irányban már lépések is történtek. A minisztertanács teljesen osztotta az előadó miniszter úr nézetét, s ennélfogva felhatalmazta őt, hogy a kérdésben levő gyűjteménynek az állam részére 300 000 koronáért 79 6
