Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei

Ha azonban a bizottság javaslata szerint a megejtendő leszámoláskor az összes kincstári követelés 2 1/2%-os utólagos kamatozás mellett 50 évre kitolatik, mely kedvezménnyel a telepesek évenkénti terhei tetemesen leszállanák, és a kincstári követelések behajtása jövőben a szükséges szigorral vitetik keresztül, nemcsak a fennálló hátralékok behajtása de a telepközségek jövőbeni fejlődése is joggal várható.

A felsorolt telepek gazdasági helyzetét az alábbi számadatokkal van szerencsém megvilágítani:

Pusztaföldvár telepes község a szomszédos községek magyar ajkú ág. ev. vallású lakosaiból 1841-ben létesíttetett. Telepítésre felhasználtatott 1707 hold és 1372 négyszögöl terület, melyből a letelepített 145 család részére egyenként 10-15 hold jut. Ezen telepállományból a természetes megoszlás következtében, ma már egy család megélhetésére átlagban csak 7 holdat lehet számítani, melynek évenkénti és holdankénti terhei adó- és közköltségben 9 К16 f, váltságannuitási részletben pedig 21К 72 f; tehát együtt 30 К 88 f tesznek ki. A középszámítással 130-150 K-ra felvehető holdankénti és évenkénti hozam számításba vétele mellett az 1 család megélhetésére szolgáló jelenlegi átlagos telepállomány évi hasznaként 827-967 К jelentkezik. Ezen számadatokból kitetszik, hogy a telepesek évi terhének legsúlyosabb részét a holdanként 25 К 72 f-ben megállapított vételári részlet képezi, ha tehát ez a javaslatba hozott kedvezményekkel megfelelő alacsonyabb összegre leszállíttatik, a telepesek az 1903. év végén 37 621 К-ban megállapított váltság- tartozásaikat akadály nélkül fizethetik.

Mészdorgos, telepes község sistaroveci gör. kel. oláhokból 1828-ban létesült. Az eredetileg letelepített 30 család részére egyenként 5-10 holdas telepállományok jelöltettek ki, és így a telepítésre összesen 251 hold 784 négyszögöl vétetett igénybe. A mai átlag 8 holdat kitevő telepállomány évenkénti és holdankénti terhe adóban 3 К 25 f, váltságtörlesz- tési részletben pedig 5 К 83 f, együtt 9 К 08 f. A középszámítással 40-50 koronára tehető holdankénti és évenkénti hozamból tehát egy telepes család megélhetésére 247-327 korona jut. Első pillanatra ezen eredmény elenyészően csekélynek látszik, azonban ha számba vesszük azt, hogy az igénytelen oláh telepesek nem annyira a földmívelés, mint főként az állattenyésztés és az időnkint kínálkozó erdei munka és favágásból élnek, megélhetésük a javaslatba hozott kedvezményekkel a rendelkezésre álló földekkel is biztosítva van, annál is inkább, mert ezen telepközségben hátralék nincs.

Vajdahunyad hozzátelepítés 1892-ben bukovinai csángókból létesült, a befogadott 20 család 355 hold 1535 négyszögöl területre, tehát egyenként 15 hold és 933 négyszögöl területre telepíttetett. Ezen telepállományból ma egy család részére átlagban 12 holdat lehet számítani, melynek terhe évenként és holdanként adó- és közköltségben 2 К 86 f, vételári részekben pedig 10 К 8i f, tehát együtt 13 К 67 f. Ha az évenkénti hozamot holdanként 70-90 koronával vesszük fel, az egy család megélhetésére eső jelenlegi átlagos telepállomány haszna évenként 675-915 К-ban állapítható meg. Jóllehet a telepeseknek hátralékos tartozása a Kincstárral szemben nincs, mégis minthogy a kimutatott eredmény a csángótelepítvény fejlődését nem biztosítja, a javaslatba hozott kedvezmények a kincstári követelések jövőbeni biztosítása szempontjából is indokoltak.

757