Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
A Vajdahunyadi Vasgyár szénfaigényének kielégítése A pénzügyminiszter úr előadta, hogy О Felsége legfelsőbb jóváhagyásával 1893. évben a Vajdahunyadi Vasgyár hivatal és a Hunyad megyei Bukova község közt 90 000 köböl szénfának 15 év alatti kihasználása iránt szerződés köttetett. Miután a lefolyt и év alatt csak 55 456 köböl kerülhetett letárolás alá, a hátralevő szénfamennyiségnek 4 év alatti letárolása pedig nehézségekbe ütközik, tárgyalások folytak a nevezett községgel a szerződés lejáratának meghosszabbítása iránt, melyeknek folyamán a község nemcsak hajlandónak mutatkozott a szerződés meghosszabbítására, hanem a régi egységár alapján (köbölenként 1К 40) további 70 000 köböl szénfának megvételével is kínálta meg a Vasgyárhivatalt, csupán azzal a kikötéssel, hegy részére pénzügyi viszonyainak rendezhetése céljából 50 000 К előleg nyújtassék. Tekintettel arra, hogy nevezett község az eredeti szerződés alapján is 20 000 korona előleget nyert, a szerződés lejáratának kitolása, s illetve nagyobb szénfamennyiségnek biztosítása a Vasgyári Kincstárra nézve csak előnyös, miért is О Felségéhez felterjesztést szándékozik tenni, melyben az 1893-ban kötött, és jelzett értelemben 1926-ig meghosszabbítandó szerződésnek megkötéséhez a legfelsőbb felhatalmazást kérné. A minisztertanács ehhez hozzájárult. 23Török-magyar tárgyalás a törökországi gyufaárusítás állami monopóliumáról A kereskedelmi miniszter úr előadta, hogy a török kormány az állam jövedelmeinek szaporítása céljából már hosszabb idő óta a gyufa-egyedáruság meghonosításával foglalkozik, és ezen törekvésének a Monarchia és Törökország között kötendő kereskedelmi szerződés tárgyában 1894-ben folytatott tárgyalások alkalmából is kifejezést adott.496 Míg ugyanis a Törökországgal 1862. május 22-én kötött, 1890. évi július hó 5-én lejárt, de azért de facto ma is alkalmazásban levő kereskedelmi és hajózási szerződés a Monarchia és Törökország között - a só, dohány, lőpor, fegyverek és lőszerek kivételével - áruinknak szabad kereskedelmi forgalmát biztosította, a török kormány a már jogilag lejárt kereskedelmi szerződés megújítására vonatkozó tárgyalások alkalmából az egyed- árusági jog kiterjesztését kívánta a szivarkapapírosra és a kőolajra, utóbb a szeszre, a játékkártyára és a gyufára is, amely követelésekből csak a szivarkapapírosra és a kőolajra vonatkozókat voltunk hajlandók teljesíteni. A török kormány később azt a javaslatot tette, hegy a mondott egyedáruságok engedélyezése ellenében hajlandó saját részéről a velünk kötendő kereskedelmi szerződésben megállapítani szándékolt terhesebb specifikus vámtarifáról lemondani, s egyúttal intézkedni, hogy a Monarchia kivitele az említett 5 árucikkben az addigi magasságában továbbra is biztosítva legyen. 12. 496 Tisza István miniszterelnök kormánya nevében 1905. január 3-án kelt átiratában arról tájékoztatta Agenor Gohichowski közös külügyminisztert, hogy a „jelenlegi viszonyok között” nem tartják időszerűnek a kereskedelmi tárgyalások felvételét Törökországgal. (MNL OL К 255-1905-6. t-37.) 662
