Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
osztrák cukorbeözönlés megakadályozását csakis oly adminisztratív intézkedésektől várhatjuk, amelyek alkalmasak annak a biztosítására, hogy a cukorkereskedelem a megállapított illeték utólagos fizetésének a kötelezettségével feltétlenül számoljon. Előadó miniszter úr tehát felszólította a cs. kir. osztrák pénzügyminiszter urat, hogy hajlandó-e a cs. kir. osztrák kormány a magyar kormánnyal egyetértőleg oly intézkedéseket foganatosítani, amelyek alkalmasak annak a biztosítására, hogy a cukorkereskedelem a megállapított illeték utólagos fizetésének a kötelezettségével feltétlenül számoljon, mert különben a m. kir. kormány kénytelen lesz egyoldalúan is ily intézkedéseket foganatosítani. A cs. kir. osztrák pénzügyminiszter úr e megkeresésre adott válaszában nem utasítja eleve vissza a kívánatosnak jelzett irányú intézkedések foganatosítását, s kilátásba helyezi, hogy az ily irányú konkrét javaslatokat teljes objektivitással veendi bírálat alá, csak azt jelentvén ki, hogy már a priori indiscutabilisnak kell jelezni mindazt, ami hatásában túlmegy a múlt év folyamán létesített megállapodások tartalmán, vagy egyébként beleütközik a fennálló vám- és kereskedelmi közösségbe. A magyar kir. kormány esetleges egyoldalú intézkedéseire pedig azt jegyzi meg a nevezett miniszter úr, hogy ez irányú régibb kijelentései alapján a magyar királyi kormány egy pillanatig sem lehet kétségben aziránt, milyen megítélés alá esnék a cs. kir. osztrák kormány részéről az ilyen egyoldalú eljárás. Ez alatt a cs. kir. osztrák pénzügyminiszter úr vagy megtorló intézkedéseket ért, vagy pedig azt érti, hogy a cs. kir. osztrák kormány - miként a cs. kir. osztrák pénzügy- miniszter úr ezt a múltban egy ízben kijelentette - a magyar kormány egyoldalú eljárását a gazdasági közösség megújítására nézve a két kormány között létesített megegyezések megsemmisítésének fogja tekinteni. A cukorbeözönlés meggátlása céljából teendő intézkedések előadó miniszter úr nézete szerint csak abban állhatnának, hogy rendeletileg intézkednénk aziránt, hogy az átszállított cukormennyiségek után majdan beszedendő illetékek biztosítandók azáltal, hogy az átszállítás előtt a küldő a megfelelő összeget pénzügyi letétbe tartozik tenni, s ha a küldő ezt meg nem tette, az átvevőnek a küldemény csak akkor szolgáltassák ki, ha ő teszi pénzügyi letétbe az illetéknek megfelelő összeget. Az erre vonatkozó s alá idecsatolt rendelettervezetet előadó miniszter úr be is mutatja, s megjegyzi, hogy a tervezett intézkedés teljes eredménnyel végrehajtható, akár kiadja a cs. kir. osztrák kormány a hasonló rendeletet, akár nem, csak a hatása a rendeletnek lesz annyiból más, hogy míg egyetértő intézkedés esetén az Ausztriából behozott cukor után esedékes illetéket rendszerint a küldő fél fogja letéteményezni, addig egyoldalú intézkedésünk esetén ez az illeték rendszerint az átvevő által lesz letéteményezendő. De meg kell jegyeznie azt is, hogy ha az intézkedésnek meglesz a várt hatása, akkor a cukorátszállítás esete igen ritkán fordulván elő, ritka lesz az illeték letéteményezésének a szükségessége is. A tervezett intézkedések szorosan megfelelnek az osztrák kormánnyal létesített megállapodásoknak, és sem alakilag, sem anyagilag nem mennek tovább e megállapodások tartalmánál. Ennek dacára előadó miniszter úrnak kevés a reménye arra, hogy az osztrák kormány hajlandó lenne ily rendelet kibocsátására, mert nem zárkózhatik el az elől, hogy a rendelet kiadását megtagadhatja azon az alapon, hogy nincs joga a törvény- hozás által még meg nem állapított illeték biztosítását követelni. 620
