Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei

megegyezés, amelynek a cukorra vonatkozó törvények némely határozmányainak mó­dosításáról és kiegészítéséről szóló 1903. évi II. törvénycikk428 módosításáról szóló tör­vényjavaslat volt az eredménye. E törvényjavaslat hatályon kívül helyezi a cukor-kontingentálásra vonatkozó ren­delkezéseket, de felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy visszahatólag 1903. évi szep­tember i-jétől 100 kg tiszta súly fogyasztási cukorra nézve 3 К 50 f-ben és 100 kg tiszta súly nyerscukorra 3 К 20 f-ben megállapított illetéket szedjen ama cukor után, amely az átutalási eljárás mellett a közös vámterület két másik fogyasztási területére szállíttatik. Ez a 3 К 50 f, illetve 3 К 20 f illeték előadó miniszter úrnak a magyar cukoripar leg­számottevőbb érdekeltjeinek ismételt meghallgatása után keletkezett meggyőződése sze­rint teljesen elegendő a magyarországi cukorpiacnak a magyar cukortermelés részére való biztosítására, s minthogy a törvényjavaslat úgy szólott, hogy ez az illeték visszahatólag az 1903. évi szeptember hó i-jétől átszállított cukormennyiségek után is be lesz szedendő, azt remélte, hogy ez a kellőleg közhírré tett utólagos fizetési kötelezettség a cukor átözönlésének kellő gátat fog vetni addig is, amíg a megállapított törvényjavaslat törvényerőre lesz emelhető. Előadó miniszter úrnak e reményét nem ingathatta meg a cs. kir. osztrák pénzügy- miniszter úrnak az a kijelentése, hogy ha a törvényjavaslat elfogadása az Osztrák Parla­mentben azért ütköznék nehézségbe, mert beszedendő illetéknek visszaható erővel való beszedése van kilátásba véve: a cs. kir. osztrák kormány esetleg kénytelen lesz a megálla­podásoknak olyan irányú megváltoztatását kívánni, hogy az illetéknek visszahatólag való beszedése mellőztessék. Nem ingathatta pedig meg ez a kijelentés a megállapodások megfelelő volta iránti bizalmat azért, mert e kijelentés oly természetű volt, hogy ennek teljesen közöttünk való maradására feltétlenül számíthatott az előadó miniszter úr, s mert a cs. kir. osztrák pénzügyminiszter úr is megtette azokat az adminisztratív intézke­déseket, amelyektől éppen azt vártuk, hogy a cukorkereskedelem a kérdéses illeték utó­lagos fizetésének kötelezettségével számoljon. Nem csökkenthétté e megállapodások célirányos voltába vetett bizalmat a cs. kir. osztrák pénzügyminiszter úrnak az a kijelentése sem, hogy a cs. kir. osztrák kormány az egyetértőleg megállapított törvényjavaslatot csak parlamentáris úton hajlandó törvény­erőre emelni, s a 14. § alapján való törvényerőre emelésére nem hajlandó, mert ha felté­telezte előadó miniszter úr - aminthogy fel kellett tételeznie -, hogy a cs. kir. osztrák kormány a m. kir. kormánnyal szemben az elől említett megegyezés folyamán vállalt kötelezettségeknek meg akar felelni, akkor nem kételkedhetett abban, hogy ha a cs. kir. osztrák kormány a magyar kormánnyal szemben egy törvény alkotására kötelezettséget vállal, s ha kijelenti, hogy ezt a törvényt csak parlamentáris úton hajlandó megalkottat­ni: akkor a cs. kir. osztrák kormánynak meg is vannak a biztosítékai arra, hogy ezt a tör­vényt parlamentáris úton megalkottathatja, mert hiszen az ellenkező feltételezése egy­értelmű lett volna annak a feltételezésével, hogy a cs. kir. osztrák kormány, csak azért, hogy a m. kir. kormány által a cukorkérdésben elfoglalt álláspont érvényesítését meghi­428 1903. évi П. törvény. A cukorra vonatkozó törvények némely határozmányainak módosításáról és kiegé­szítéséről. Tm-uénytár, 1903. 33-42. 618

Next

/
Thumbnails
Contents