Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - A magyar kormányfő küzdelme újabb királyi kézirat kiadásáért

és Andrássy Gyula véderő beszédének szövegével - magához rendelte Vértesy Kálmánt, a Kereskedelemügyi Minisztérium Elnöki Osztályának főnökét, aki a kért iratokkal estére meg is érkezett.

Thallóczy Lajos a miniszterelnök kívánsága szerint, az uralkodótól kapott szöveg alapján az alábbi tervezetet készítette el:

„Mélygyász tölti el atyai szívemet láttára ama sajnálatos állapotoknak, amelyek kedvelt Magyarországomban a politikai helyzetet immár hónapok óta egyenetlenné teszik, és már-már az államgépezet működését is megnehezítik.

Midőn az 1867-ben egyfelől magyar koronám országai, másfelől a Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és országok között a Pragmatica Sanctioból folyó közös és együttes védelem eszközei tételesen felsoroltattak, az 1867: XII. te. n. §-a minden kétséget kizáró módon statuálta azt a magyar királyság megalapítása óta a monarchikus elv sarkalatos folyományaként tekintendő jogot, hogy a hadsereg egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozó ügyek általam inté- zendők el. Valamint mindenkor szigorúan őrködtem, hogy az ezen egyezmény alapján elvállalt kötelesség minden részről lojálisán és lelkiismeretesen megtartassék, épp oly önmagam iránt való kötelességem, hogy csorbítatlanul fenntartsam a magam jogát, és érintetlenül származtassam át utódaimra.

Nem tudnék számot adni Istennek és lelkiismeretemnek, ha e tekintetben megengednék oly intézkedést, mely végső következményeiben a történelmi kapcsolat folytán megerősödött és együttes erőkifejtésében európai szükségletet alkotó két állam gyöngítésére vezetne, és dicső emlékezetű elődeimtől átvett örökségemet a hanyatlás veszélyének tenné ki. De nem egyezhetem bele az oly túlzó követelések mérlegelésébe, amelyek egy nem dogmatikus elméletek, de a nemzet szükségletei, és történelmi fejlődése folyamán előállott intézmények oly átalakítását célozzák, mely kedvelt Magyarországom legkülönlegesebb és magasabb szempontból felfogott érdekeinek nemcsak meg nem felelnek, de végső következményeiben szent koronám integritását illetőleg is bonyodalmakat idézhetnek elő.

Nem zárkózom azonban el az olynemű módosítások életbeléptetésétől, melyek az 1867: XII. te. 28. §-ában a közös ügyek kezelésére nézve előirt teljes paritásnak külső feltüntetésére vonatkoznak, és amelyek midőn egyfelől a fennálló intézmények közösségét és belső szervezetét nem illetik, máfelől a közösség helyesbített feltüntetését hívatnák előmozdítani. Midőn ezt Önnel irományomban és az ország érdekei tekintetében tanúsított ragaszkodása iránt való teljes bizalommal közlöm, abbéli reményemet fejezem ki, hogy az a mérséklet és a viszonyok ildomos számbavétele, amely haza bölcsét Deák Ferencet és a feledhetetlen emlékű Andrássy Gyulát vezette, midőn a kiegyezést és ezzel a nemzet és a korona közti bizodalmát létrehozták, mindinkább tért foglaland, és az igaz és higgadt hazafiság megtalálja azt a kiutat, melyre állami életünknek, egészséges fejlődésünknek oly sürgős szüksége van.”

Thallóczy - további egyeztetés céljából - bemutatta tervezetét Khuen-Héderváry- nak, és az időközben megérkező miniszterelnök fia, Sándor is átolvasta.

A Bécsbe érkező Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter 1903. szeptember 19-én (szombat) délelőtt, Khuen-Héderváryval és Thallóczy Lajossal találkozva arról számolt be, hogy a pártban a „hangulat forróvá vált”, és belső robbanás fenyeget, ha a korona részéről valami nem történik. A hadparancs nem közjogi szépséghibái miatt váltott ki felháborodást, hanem azért, mert a király a katonáinak magyaráz közjogot, seregét bíztatva, amelyről többször kijelentette, hogy annak a politikai életen kívül kell állnia.