Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
szí hogy a horvát-szlavónországi illetőségű egyének a saját területükön érvényes törvények szerinti megbírálhatás jogától megfosztatnának. A főudvarnagyi bíráskodásról szóló törvényjavaslat a Főudvarnagyi Bíróság hatáskörét a Királyi Ház tagjain kívül más személyekre is kiterjeszti, nevezetesen azokra, akikre külön legfelsőbb intézkedések már eddig is kiterjesztették, valamint a diplomáciai személyekre, akik magukat e bíráskodásnak alávetik. Ami ez utóbbiakat illeti, a főudvarnagyi bíráskodás hatásköre csak oly peres ügyekre vonatkozik, amelyek tekintetében a diplomáciai személyzet különben területenkívüliséget élvez. Miután ezek szerint a diplomáciai személyzetre a főudvarnagyi bíráskodás nélkül sem terjedne ki az ország bíróságainak hatásköre, azáltal, hogy a Főudvarnagyi Bíróság hatásköre, amennyiben magokat ezek a személyek a Főudvarnagyi Bíróságnak alávetik, kiterjesztik rájuk, az autonóm bíróságok hatásköréből semmi el nem vonatik, s ezért abban, hogy a főudvarnagyi bíráskodásnak ezt a részét is közös törvény szabályozza, az autonómiának sérelme nem lehet. A főudvarnagyi bíráskodásnak alávetett személyek harmadik csoportjára vonatkozólag igaz, hogy sem az a szempont, amelyből a Királyi Ház tagjainak a rendes bíróságok alól való kivétele szükségesnek mutatkozik, sem a területenkívüliség joga nem zárja ki felettük az országos bíróságok hatáskörét, és ennélfogva ezekre nézve annak a kiváltságnak a létesítése, hogy nem állnak az autonóm bíróságok hatósága alatt, csakugyan nem tartoznék a közös törvényhozás alá. Csakhogy a főudvarnagyi bíráskodásról szóló törvényjavaslatnak ama rendelkezése, amely a szóban forgó bíráskodást kiterjeszteni ezen személyekre is, nem más, mint a létező állapotnak a fenntartása; annak az állapotnak, amely szerint a Főudvarnagyi Bíróság hatósága ezen személyekre szintén nem autonóm intézkedések által terjesztetett ki, s amely szerint autonóm törvényként tekintett intézkedés, ti. az 1853. évi február 16-i pátens a szóban forgó személyeknek a Főudvarnagyi Bíróság alatt állóságát, illetőleg a rendes bíróságok hatósága alóli kivételét elismerte. Úgyhogy ezek szerint e tekintetben sem szükséges autonóm törvényt alkotni, amely kimondaná, hogy az itt jelzett személyek nem állnak az autonóm bíróságok hatósága alatt, míg annak megállapítása, hogy a törvényjavaslat értelmében szervezendő Főudvarnagyi Bíróság hatásköre rájuk kiterjed, csak közös törvényben foglalhat helyet, miután e bíróság közös törvénnyel szervezett közös bíróság. Az előadottaknál fogva az igazságügy-miniszter úr azt indítványozza, hogy mondja ki a minisztertanács, hogy a főudvarnagyi bíráskodásnak szabályozása, a Magyar Korona Országainak közös ügye, s hogy ennélfogva a Képviselőháznak már benyújtott tör7 vényjavaslaton, amely a főudvarnagyi bíráskodást mint a Magyar Korona Országainak közös ügyét szabályozza, ebből a szempontból nem kíván módosítást tenni. A minisztertanács az igazságügy-miniszter úr javaslatát elfogadta. !5Az 1900. évi párizsi Nyolcadik Nemzetközi Hajózási Kongresszus határozata alapján előkészítő bizottsági tagok választása 593
