Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei

nak, s a Királyi Ház tagjainak tanúként való kihallgatásáról szóló rendelkezések is autonóm törvényekben foglaltatnak, s végül, hogy a civillista kérdése is azért közös, mert annak közössége az 1868: XXX. t.cikkben kimondatott.

Ami ezen ellenvetések elsejét illeti, arra nézve az igazságügy-miniszter úr megjegyzi, hogy azon körülményből, hogy az autonóm bíróságok is О Felsége, a király nevében ítélnek, a jelenleg szóban forgó kérdésre nézve semmiféle következtetés nem vonható le. Ami azt a körülményt illeti, hogy a király és a Királyi Ház tagjai személyének védelmét autonóm törvények biztosítják, hogy a magánjog a király irányában való hatályosságát autonóm törvények tartalmazzák, és hogy a király s a Királyi Ház tagjai tanúkként való kihallgatására vonatkozó rendelkezések autonóm törvényekben foglaltatnak, erre nézve mindenekelőtt megjegyzi, hogy e rendelkezések eredetileg nem autonóm törvényekben lettek kimondva, mert amikor az osztrák büntetőtörvény, az osztrák polgári törvény- könyv s az osztrák perrendtartás és büntetőeljárás Horvát-Szlavónországokba behozattak, azok ott nem mint Horvát-Szlavónországok autonóm törvényei léptettek életbe. Abból pedig, hogy később e törvények, mint általában oly szabályok, amelyek oly tárgyakra vonatkoznak, amelyekre Horvát-Szlavónországok autonómiát nyertek, az autonóm szervek intézkedéseivel saját hatáskörükben fenntartattak, még nem következik, hogy azoknak minden egyes intézkedései az autonómia körébe tartozik, amint p. o. az állampolgárság elnyeréséről és elvesztéséről is intézkedik az osztrák polgári törvény- könyv, és az mégsem autonóm ügye Horvát-Szlavónországoknak. Sőt, még abból magából sem következik, hogy valamely ügy autonóm-e, hogy az az ügy már eredetileg autonóm törvényben van szabályozva, mert az autonómia körének a meghatározása éppen nem az autonómiának hatáskörébe esik.

De különben ettől el is tekintve, a bán úr által felemlített körülményekből nem következik az, mintha a király és Királyi Ház tagjait illető jogállásnak egyik vagy másik irányban való meghatározása az autonómiába eshetnék. Hogy a király személye különös büntetőjog i oltalomban részesül, hogy a magánjog hatálya a királlyal szemben érvényesül, stb.: ez oly alkotmányos joga és oly alaptörvénye a magyar államnak, amely közös volt Magyarország s Horvát-Szlavónországok között 1868 előtt, s közös ezután is az 1868: XXX. te. 69. §-a alapján, és csak a közös törvényhozás tárgya lehet.

Az az elv is, hogy a Királyi Ház tagjainak személyes ügyeiben ne a rendes bíróságok, hanem egy kivételes, különös bíróság járjon el, mint a Magyar Korona Országainak közös alkotmányos joga és közös alaptörvénye, közös törvényben állapítandó meg. Mert ennek az elvnek a megállapításánál nem az igazságügyi szempont a döntő, hogy a Királyi Ház tagjai s a magánosok közötti perek e bíróság által jobban döntetnek el, nem tehát a peres felek igazságügyi érdekei, hanem az a szempont, hogy monarchikus érdekből szükséges a Királyi Ház tagjai számára ily kivételes bíróságot felállítani. E monarchikus érdek kielégítését biztosítani pedig a közös törvényhozás feladata, mert a közös törvény- hozás feladata azon kérdések rendezése, melyek magával a magyar államnak a monarchikus szervezetével vannak kapcsolatban.

Az autonóm törvényhozásnak e kérdéssel szemben csak az lehet a hatásköre, hogy a fenti elv következményeképp és annak megvalósításaképp az autonóm bíróságok hatáskörének meghatározásával kapcsolatban megállapítsa (konstatálja), hogy a Királyi Ház

590