Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
Az minden kétségen kívül áll, hogy ezen egyezményt, bár az Horvát-Szlavón- országok autonómiája körébe vágó ügyekre vonatkozik, a társországokra is kiterjedóleg a bánnal egyetértőleg kizárólag a magyar központi kormány köti meg; kérdés csak az lehet, hogy a kötendő egyezmény alapján az egyes konkrét esetekben a bán folytathat-e levelezést a miniszterelnök közvetítése nélkül a francia kormánnyal a Közös Külügyminisztérium útján? Eziránt kéri a minisztertanács elhatározását. A minisztertanács semmi akadályát sem látja annak, sőt, ezt az ügymenet egyszerűsítése és gyorsítása érdekében célszerűnek is tartja, hogy a létrejövendő egyezmény alapján annak végrehajtása alkalmával az egyes konkrét esetekben a bán közvetlenül levelezzen a Közös Külügyminisztérium útján a külföldi hatóságokkal, amennyiben a szem előtt tartandó közjogi mozzanat az egyezmény megkötésének tényében jelentkezik. 13A főudvarnagyi bíráskodásról szóló törvény kiterjesztése Horvát—Szlavónországra Az igazságügy-miniszter úr előadta, hogy a főudvarnagyi bíráskodásról szóló, a folyó évi március hó 2-án a Képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat a Főudvarnagyi Bíróságot, mint a Magyar Korona Országainak közös bíróságát tervezi, s általában a főudvarnagyi bíráskodást mint a Magyar Korona Országainak közös ügyét szabályozza. E törvényjavaslatot az előkészítés stádiumában közölte volt a horvát-szlavón-dal- mát miniszter úrral a Horvát-Szlavón autonóm Országos Kormány meghallgatása után leendő nyilatkozat végett, hivatkozva arra, hogy a főudvarnagyi Bíróságnak az 1868: XXX. tc.4°° 69. §-ánál fogva közös bíróságnak kell lennie. A horvát-szlavón-dalmát miniszter úr még a törvényjavaslat benyújtása előtt közölte a bán úrnak észrevételeit, melyekben a bán úr felszólal az ellen, hogy a jelzett kérdés mint közös ügy szabályoz- tassék, mert nézete szerint a Magyar Korona Országainak közös ügye az 1868: XXX. te. értelmében csak az, ami e törvényben taxatíve fel van sorolva; ami ezen kívül esik, az a hivatkozott törvény 5., 11., 31., 35., 43. és 47. §-ai szerint világosan autonóm; s a Királyi Eláz tagjai feletti bíráskodás és annak szabályozása nincs a közös ügyek között felsorolva. A bán úr továbbá még azt is kétségbe vonta, hogy a főudvarnagyi bíráskodásnak közös törvénnyel való szabályozása az 1868: XXX. te. 69. §-ára alapítható volna. A bán úr egyúttal késznek nyilatkozott, hogy Horvát-Szlavón-Dalmátországok Országgyűlése elé oly törvényjavaslatot terjeszt, mely a Horvát-Szlavón-Dalmátországokban autonóm törvény hatályával bíró 1853. évi február hó 16-i pátens V. cikkének megváltoztatásával hasonló határozmányokat tartalmazna, mint az általam közölt törvényjavaslat. A bán úr észrevételeire az igazságügy-miniszter úr válaszát a horvát-szlavón-dalmát miniszter úrnak még szintén a törvényjavaslat benyújtása előtt adta meg. E válaszában 400 400 1868. évi XXX. törvény. Egyezmény Horvát-Szlavón országokkal. 69. §: „Mindazon alkotmányos jogok és törvények, melynek élvezete Horvát-Szlavónországokra egyaránt kiterjedtek a múltban, s ezen egyezménnyel nem ellenkeznek, továbbra is a magyar korona országai közös jogának tekinthetők.” Törvénytár, 1836-1868. 422-440. 585
