Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
Ezen tárgyalások során, minthogy a kérdés az eddigi alapon megoldható nem volt, a m. kir. igazságügy-miniszter úr kezdeményezése folytán - tekintettel arra, hogy Magyarország és Ausztria közt is ezen ügy rendezést igényel - a volt honvédelmi miniszter úr a minisztertanács hozzájárulásával aziránt indította meg a tárgyalásokat, hogy az új véderőtörvény-javaslat 79. § a következő határozmánnyal egészíttessék ki: „A viszonosság feltétele mellett a Magyar Korona Országaiban tartózkodó vagy itt kézrekerült azok az osztrák állampolgárok, akiket a saját államukban érvényben lévő védtörvényben meghatározott vétség terhel, hazájukba; továbbá azok az itt tartózkodó vagy itt kézrekerült boszniai és hercegovinai védkötelesek, akiket a megszállott tartományok területén a véderőről érvényben lévő szabályok megszegése terhel, a megszállott tartományokba közigazgatási úton visszakísérhetők. Az eziránti részletes szabályok rendeleti úton állapí- tandók meg.” Ezen tárgyalások azonban Boszniát és Elercegovinát illetőleg eredményre nem vezettek, mert a közös hadügyi miniszter úr azon aggályának adott kifejezést, hogy ily módon a véderőtörvényben a megszállott tartományok is megemlíttetnének, amit eddig elkerülni sikerült; az osztrák honvédelmi miniszter úr pedig ezen aggályát azzal egészítette ki, hogy nem volna opportunus, hogy ilyen kérdés miatt, mely az egész boszniai kérdéshez viszonyítva csekély jelentőségű, s amelynek gyakorlati megoldása nem találkoznék nagyobb nehézségekkel, az eddig követett eljárás talaja, hogy ti. a véderőtörvényben a megszállott tartományok meg ne említtessenek, elhagyassák. Minthogy tehát az említett közös, illetőleg osztrák miniszterek a maguk aggályait a külügyi vonatkozású szempontokkal indokolták, az előadó miniszter úr a közös külügyi miniszter úrhoz fordult felvilágosításért, s kifejtve azon jogi okokat, amelyek ezen aggályokat eloszlatni alkalmasak, azon nézetének adott kifejezést, hogy ha az 1879. évi VIII.,390 LII.391 és 1880. évi VI. törvénycikkekben392 a megszállott tartományok nemcsak felemlíthetők, de azoknak viszonyai szabályozhatók is voltak, mi sem állhatja útját annak, hogy a véderőtörvényben, mely éppen olyan törvény, mint más törvény, a megszállott tartományok a fentebb említett módon felemlíttessenek. A közös külügyminiszter úr elismerte, hogy a magyar véderőtörvény szóban forgó kiegészítésének jogi akadályai nem lehetnek, de ami a megszállott tartományokkal Magyarországnak és Ausztriának akár megegyező, akár önálló megállapodását illeti, az politikai szempontból nem látszik opportunusnak,393 mert: Bosznia és Hercegovina fegyveres erejének állása egyedül áll a nemzetközi jogban, mely különböző ellentmondások dacára bevégzett ténnyé fejlődött, amelynek vannak tartotta időszerűnek a másik előterjesztésről pedig az a javaslat született, hogy „a Magyarországon és Ausztriában már érvényben lévő azonos tárgyú törvényekben (1890. évi XXI. törvény) foglaltaknál szigorúbb határozmányokat ne tartalmazzon”. Az ellenvetések hatására a hadügyminiszter mindkét törvényjavaslatát visszavonta. (MNL OL К 148-1904-24-3156. Mmisztertanácsi előterjesztés. 1904.) 390 i879.évi VIII. törvény. A berlini szerződés becikkelyezéséről. Törvénytár, 1879-1880. 33-52. 391 1879. évi LII. törvény. A Bosznia és Hercegovinával való vámkapcsolat létesítéséről. Törvénytár, 1879-1880. 392 1880. évi VI. törvény. Bosznia-Hercegovinának az 1878. július 13-án kelt berhni szerződés által, az Osztrák-Magyar Monarchiára átruházott közigazgatása tekintetében szükséges intézkedésekről. Törvénytár, 1880. 245-247. 393 Időszerűnek. 58.
