Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - A magyar kormányfő küzdelme újabb királyi kézirat kiadásáért
ragaszkodnak ahhoz, hogy a magyar miniszterelnöki posztot továbbra is gróf Khuen- Héderváry Károly töltse be. Khuen-Héderváry bizonytalan helyzetét mutatja: a német császár emberei Ernst Koerber osztrák miniszterelnöknek a fekete sas, Khuen-Hédervárynak pedig a rangsorban mögötte lévő vörös sas kitüntetést akarták átadni, mivel a magyar miniszterelnök már korábban lemondott. A magyarok tiltakoztak a megkülönböztetés ellen, ezért szeptember 19-én mindketten a sas-rendet követő legmagasabb német kitüntetést kapták meg.190 A Khuen-Héderváry környezetében lévő politikusok egyetértettek abban, hogy a hadparancsot - annak negatív hatását mérséklő - uralkodói kézirattal kell kiegészíteni, mert Magyarországon azt hiszik, hogy ezzel a katonaságot érintő minden nemzeti követelésre az elutasítás vár. 1903. szeptember 19-én reggel Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter is arról tájékoztatta Khuent, hogy üres kézzel nem térhet haza, a pártjának tagjait meg kell nyugtatnia, vagy a pártszakadás folyamatát el kell indítani. Az uralkodói kézirat eszméjét Láng is helyeselte, és kész volt arra, hogy tervükhöz Szögyény-Marich László, berlini osztrák-magyar nagykövet támogatását megszerezze. Láng Lajos és Thallóczy Lajos még a délelőtt folyamán felkeresték Szögyény Lászlót, aki vállalta, hogy a kézirat ügyében eljár a királynál. Ezen idő alatt, 11 órakor Khuen-Héderváryt fogadta a király, aki biztosította őt, hogy nem volt szándékában a nemzetet megbántani, csak a katonáknak akarta megmondani, hogy züllést nem enged. Nincs kifogása a magyarokat megnyugtató kézirat kiadása ellen, sőt átadott egy fogalmazványt, amelyet szeptember 9-én vitt magával budapesti látogatása során. Ez lett volna a kinevezett új miniszterelnök „útravalója” és az uralkodó most ehhez, az alábbi szöveghez hasonló kézirat megfogalmazására gondolt. „Kedves... Azon sajnálatos állapotok, amelyek a politikai helyzetet kedvelt Magyarországomban már hónapok óta uralják, és melyek atyai szívemet mély gyásszal töltik be, arra indíttattak, hogy idejőve, az e részbeni viszonyokról saját megfigyelésem és tapasztalatom alapján, magamnak tiszta, és hű képet szerezzek. E végből több, a parlamentáris élet előterén álló, kiváló férfiakat hívtam meg, hogy a helyzetből való kibontakozás céljából követendő eljárást illetőleg nézeteiket megismerjem, és azt hiszem, hogy ily módon lehetséges leend megtalálni azm eszközöket, melyek a szóba jövő érdekek lelkiismeretes figyelembe vétele és kímélése mellett, a siker biztosítékait nyújtani alkalmasak lennének. Az e részben nyilvánított nézetek azonban gondjaimat nem oszlathatták el, s annyira kevésbé jelöltek meg egy oly utat, amelyre teljes megnyugvással, és nagy fontosságú intézmények veszélyeztetése nélkül léphettem volna. Az általam löó'j-ben magyar koronám országai és a Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és országok közt engedélyezett és ünnepélyesen szentesített kiegyezés pontosan körülírta mindkét szerződő fél jogait és kötelmeit, s egyszersmind recipiálta azon elvet, hogy az úgynevezett pragmatikus közös ügyek közül különösen a hadseregemet illetők a korona kizárólagosgondozása és rendelkezésének fenntartva maradnak. 190 A német császárt fogadó külsőségekről naplójában Thallóczy Lajos szeptember 20-án ezeket írta: „a díszítésekről megjegyezvén, hogy mily csacsik a Habsburgok tanácsadói, ha 1867 óta ily parádéknál alkalmazták volna a magyar zászlót, ily emóciókra nem került volna sor, mint most.” 59
