Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei

„főtárgyalás rendszerint nem nyilvános; mindazonáltal - a 261. § esetét kivéve - a sértettnek (és törvényes képviselőjének), úgyszintén a vádlott bizalmi férfiainak (260. §) meg van engedve, hogy a főtárgyaláson jelen lehessenek.”

Ez a szöveg elfogadható.

9Annak világosabb kifejezése végett, hogy polgári tanúkat csak polgári hatósággal lehet elővezettetni, a cs. kir. miniszterelnök úr a 279. § utolsó bekezdését így szövegezné:

„Az elmaradt tanú megjelenésének biztosítása végett ellene, ha tényleges katona, elővezető parancs bocsátható ki, más esetekben az illetékes polgári hatóság az elővezetés iránt megkereshető.”

E szöveg ellen nincs észrevétel.

Az előadottakkal befejeztem a cs. kir. miniszterelnök úr indítványaira vonatkozó megjegyzések előterjesztését. Következnek folytatólagos sorszámok alatt azok az itteni indítványok, amelyeket a magyar kir. igazságügyi és honvédelmi miniszter urakkal egyetértőleg szükségesnek tartanék.

10.

A magyar törvények (így a véderőről szóló 1889. VI. te. 2. § és a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896: XXXIII. te. 13. §-a) a „fegyveres erő” meghatározásába nem veszik fel az Osztrák Honvédséget és az Osztrák Népfelkelést, a „katonaság” vagy „katonai” szó meghatározásába pedig az Osztrák Csendőrséget.

Ezzel ellentétben a tervezet 8. §-a az emh'tett meghatározásokba az illető osztrák katonai elemeket is fölveszi, ami azért nem helyes, mert ha az Osztrák Honvédség büntetőbíráskodásának alávetett katonai egyének a Magyar Korona Országainak területén követnek el valamely, az Osztrák Honvédség bíráskodása alá tartozó bűncselekményt, vagy ha ilyen bárhol elkövetett bűncselekmény miatt a Magyar Korona Országainak területén kerülnek kézre, a tervezet 494. §-a nyer ugyan rájuk alkalmazást, de különben a magyar törvényjavaslat éppoly kevéssé vonatkozhatik az Osztrák Honvédség bíráskodása alá tartozó egyénekre, mint viszont az osztrák törvényjavaslat a Magyar Honvédség bíráskodása alá tartozó egyénekre, amit a tervezet indokolásának a 494. §-ára vonatkozó része is kifejt.

Azt ajánlanám tehát, hogy lényegben a magyar törvényhozás eddig követett eljárását szem előtt tartva, a 8. § első és második bekezdését (úgy a magyar, mint az osztrák törvényjavaslatban) következőképpen szövegezzük:

„Fegyveres erő” alatt a Hadsereget, a Haditengerészetet, a Honvédséget és a Népfelkelést; Hadsereg alatt a Közös Hadsereget bosznia-hercegovinai csapatokkal és a Bosznia-Hercegovinai Csendőrséggel együttesen kell érteni. A Hadsereg számára szóló rendelkezések a Haditengerészetre is érvényesek, hacsak a törvény kifejezetten kivételt nem tesz.”

„A „katonaság” és „katonai” kifejezések alatt a Csendőrség is értendő.”

Ezek a rendelkezések a tervezetnek több helyén tesznek módosításokat szükségessé, amelyeket azonban, minthogy a jelzett elvi álláspontnak egyszerű folyományai, itt fölösleges volna részletezni.

543