Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
Eszerint: I. A pragmatica sanctióban gyökerező közös ügyekre, valamint a tényleg fennálló vám- és kereskedelmi szövetség alapján közösekül kezelt ügyekre vonatkozó szerződéseknél a szerződési alakiságokat illetőleg általában véve fenntartandó az eddigi gyakorlat. Megfelelő változtatást igényelne azonban О Felségének a meghatalmazási és megerősítési okmányokban használt címezése. О Felsége 1868. november 14-én kiadott legfelsőbb kéziratának rendelkezése szerint a szerződések bevezetésében ott, ahol О Felsége legmagasabb Személyére, mint szerződő félre és meghatalmazom történik hivatkozás, hasz- náltatik ugyan a Monarchia dualisztikus szervezetének megfelelő cím: „Ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya”, de nem használtatik ezen cím a megbízólevelekben és a megerősítési okmányokban. Ott О Felségének úgynevezett középcíme használtatik most is még, mely pedig Magyarország közjogi állása szempontjából annyiban sérelmes, hogy abban Magyarországnak paritásos helyzete és a dualizmus nem nyer kifejezést, mert Magyarország és a Magyar Szent Koronához tartozó Országok nem elkülönítve vannak felsorolva, hanem összevegyítve 0 Felsége legfelsőbb uralkodása alatt levő többi Országokkal és Tartományokkal. Tehát 0 Felségének címe a megbízólevelekben és a megerősítési okmányokban is az 1868-i legfelsőbb kéziratban megállapított alakban volna használandó. Ez egyébiránt csak a most idézett legfelsőbb kézirat rendelkezéseinek végrehajtása volna, mely végpontjában azt a meghagyást tartalmazza, hogy a szóban levő legfelsőbb kéziratban megállapított címek az államjogi és diplomáciai okmányokban is egyaránt használatba veendők, márpedig kétséget nem szenved, hogy a nemzetközi szerződések kötése alkalmából kiadott legfelsőbb felhatalmazási és megerősítési okmányok valóban államjogi és diplomáciai okmányok. II. Magyarország önálló rendelkezési jogkörélte eső ügyekre vonatkozó szerződéseknél a minisztertanács - azon óhajtáson túl, melyet О Felsége címére nézve már az I. alatt kifejtett - szintén nem kíván semmi további újítást, de múlhatatlanul szükségesnek tartja, hogy azon megállapodások, melyek e részben a közös külügyminiszterrel már eddigelé, különösen 1896-ban létrejöttek, következetesen és szigorúan alkalmaztassanak. Ha tehát az ilyen ügyekre vonatkozó nemzetközi szerződéseknél О Felsége jelenik meg mint szerződő fél, és annak hatálya a Monarchia mind a két államára kiterjed, a szerződő fél éppoly módon jelölendő meg, mint az I. alatt említett szerződéseknél; ha azonban a Monarchiának csak egyik állama részére köttetik a szerződés, vagy több állam vesz részt az egyezménykötésben: ott a szerződés vagy egyezmény bevezető szövegében megjelölendő volna az is, hogy melyik állam, illetőleg kormány nevében köttetik a szerződés. Ha csak a kormányok között köttetik meg az egyezmény, természetszerűleg megnevezendő, hogy melyik kormány nevében köttetik az.
