Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
ló. A honvédelmi miniszter előterjesztése a Hadsereg létszámának biztosításáról és az újoncok megajánlásáról szóló törvényjavaslat módosításáról123 Honvédelmi miniszter úr előadja, hogy miután az 1903. évben kiállítandó újoncok megajánlásáról szóló törvényjavaslat mindeddig el nem fogadtatott, és így most már ki van zárva a lehetősége annak, hogy az újoncok a jövő év január havában ténylegesen szolgálatra bevonulhassanak, sőt, az sem vehető biztos kilátásba, hogy az újoncok legalább március elején rendelkezésre fognak állani, a közös hadügyminiszter úr a magyar kormány beleegyezését kérte ahhoz, hogy az elengedhetetlenül szükséges békelétszám biztosítása végett a tartalékosoknak és póttartalékosoknak béka idején tényleges szolgálattételre kivételes visszatartásáról, illetve behívásáról szóló 1888. évi XVIII. te.124 alkalmazásba vétele iránt О Felségének legfelsőbb jóváhagyása kieszközöltethessék. Tekintettel arra, hegy a tényleges szolgálati kötelezettség utolsó évfolyamában álló legénység a véderőről szóló 1889. évi VI. törvénycikk125 8. §-a, illetve a Honvédségről szóló 1890. évi V. törvénycikk126 8. §-a alapján legkésőbb folyó év december 31-ig tartható csak vissza a tényleges szolgálatban, azon túl pedig úgy a Közös Hadseregnél, mint a Honvédségnél is föltétlenül elbocsátandó volna, miáltal a békelétszám a Hadseregnél 1/3 résszel, a Honvédségnél pedig felével csökkentetnék, aminek pedig a véderőt - egyrészt az ország biztonságát, másrészt a kiképzés föltétlenül tekintetbe veendő érdekei miatt 123 Lásd még: MNL OL К 27.1904. január 26.13./2. - A véderőről szóló 1889. évi VI. törvény 14. §-a a közös hadsereg és haditengerészet fenntartására az évi újonckeretet 103 100 főben, a honvédségről hozott 1890. évi V. törvény 3. §-a a magyar honvédség részére évi 12 500 fős újonckeretet állapított meg. így a magyar korona országait terhelő teljes újonckeret évi 43 889 főt tett ki. A fenti törvények hatálya 1898-ban lejárt, ezért az újoncok behívásához a keret évenkénti meghosszabbítására volt szükség. (MNL OL K-2-AXIV-2-74. Indoklás az 1889. évi VT. törvény 14., valamint az 1890. évi V. törvény 3. szakasza rendelkezésének, ill. a közös hadsereg és haditengerészet, valamint a honvédség számára medállapított újoncjutalék mennyiségének az 1903. év végéig való fenntartása táigyában benyújtott törvényjavaslathoz. 1903. június 30.) - Az Osztrák-Magyar Monarchia 1898-ban lejáró (1889. évi) véderőtörvényének megújítására Edmund Krieghammer hadügyminiszter és Friedrich Beck-Rzikowsky vezérkari főnök már 1896-ban tervezetet készített, amelyben - a lakosság lélekszámának növekedése miatt - az újonclétszám 50 ezer fős emelését, valamint szervezeti reformok végrehajtását javasolták. A fenti mértékű újonclétszám növelését mind a bécsi, mind a budapesti kormány - különösen annak pénzügyi vonzata miatt - túlzottnak tartotta. Az ellenállást látva a hadügyminiszter 1899-ben már a fentinél kisebb mértékű újonclétszám emelési javaslatot terjesztett a közös minisztertanács elé, de a testület által támogatott előterjesztés, az osztrák parlament működésképtelensége miatt, az elkövetkező két évben nem került a törvényhozás elé. A Széli kormány az előző évek gyakorlatának megfelelően, az 1903. évre szóló újonclétszám megállapításáról törvényjavaslatot készített, illetve egy másik törvényben az újoncjutalék megajánlását javasolta. Báró Fejérváry Géza honvédelmi miniszter az 1902. október 16-án benyújtott törvényjavaslataival - érvényben tartva a korábbi létszámkeretet - 20 000 póttartalékos behívására kért felhatalmazást. A honvédelmi miniszter javaslatát, amely valójában a tényleges katonai létszám felemelését jelentette volna, még a kormánypárti képviselők sem támogatták, az ellenzékiek pedig a törvényjavaslatra válaszul, vég nélküli obst- rukcióba kezdtek. Mivel az 1903. évi újonckeret országgyűlési elfogadására nem került sor, ezért az uralkodó az 1903. december 17-én Bécsben kelt legfelsőbb elhatározással elrendelte, hogy a póttartalékosok három legifjabb évfolyamát tényleges szolgálatra behívják. (MNL OL К 148-1904-XXIV-73. A honvédelmi miniszter felirata a miniszterelnök részére. 1903. december 30.) 124 1888. évi XVIII. törvény. Tartalékosoknak, póttartalékosoknak béke idején tényleges szolgálattételre kivételes visszatartása, illetve behívása tárgyában. Törvénytár, 1888-1889. 257-258. 125 1889. évi VI. törvény. A véderőről. Törvénytár, 1889-1891. 736. 126 1890. évi V. törvény. A honvédségről. Törvénytár, 1889-1891. 258-267. 4 51
