Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
iktatott s általunk a folyó év végére felmondott osztrák-magyar-olasz kereskedelmi és hajózási szerződésnek változatlanul, illetőleg csupán azzal az egy módosítással leendő további, lehetőleg 6 havi, de legfölebb kilenc havi időre való fenntartására, mely szerint annak zárjegyzőkönyvéből a B. tarifát illető III. rész 5. pontja (az úgynevezett „olasz borvám záradék”) kihagyatván: Olaszország az általa 5 líra 77 centime-os szerződéses tételre leszállított saját borvámja fölött a szabad rendelkezést visszakapja (magunk számára e tekintetben csupán az egyszerű legnagyobb kedvezményes elbánásra való igényünket tartván fenn) viszont mi az eddig 3 Ft 20 kr-os borvámtétel helyett a ./. alatt mellékelt és római nagykövetünk által az olasz kormánnyal már előzetesen közölt javaslatot tesszük. II. Ezen javaslat további szóbeli tárgyalásánál szolgáljon megbízottainkra nézve kiindulási pont gyanánt a magyar kormánynak a Luzzatti-féle memorandumra adott s a külügyminiszterrel még folyó évi október hó 30-án 4388/M.E. szám alatt közölt válaszemlékirat tartalma. Az ebben foglaltakon fölül: 1. Különösen hangsúlyozandó az olasz megbízottakkal szemben az, hogy a részünkről javaslatba hozott Schémában részletezett kautéláknak egyik lényeges rendeltetése éppen az olasz kivitel érdekeinek szolgálata: akként lévén ezek megszerkesztve, hogy általuk más, mint olaszországi származású termékekre nézve a nyújtandó kedvezményeknek tényleges, gyakorlati igénybe vétele lehetőleg kizárassék, vagy legalább szűk korlátok közé szoríttassék. 2. Ha Olaszország a szóbeli tárgyalások során visszatérne arra a javaslatára, hogy Francia- országot az olasz borvámkedvezményre vonatkozó igényéről való lemondásra reá bírja, az erre vonatkozó javaslat megbízottaink részéről elfogadandó, illetőleg kijelentendő, miszerint nincs észrevételünk az ellen, hogy az olasz kormány Párizsban ily irányú diplomáciai lépéseket tegyen. Szükség esetén, és tekintve, hogy ezzel a javaslattal eredetileg Luzzatti állott elő memorandumában, megbízottaink ezt a kérdést olasz iniciativa nélkül is, mellesleg és taktikai álláspontunk erősítése céljából szóba hozhatják. 3. Ha az olasz részről ez irányban teendő lépések netán sikerre vezetnének, és ha ennélfogva a nyújtandó borvámkedvezménynek Olaszországra való korlátozása elérhetőnek látszanék: a kedvezmény mérvének ez esetben az alább megállapított határoktól eltérő módon való megállapítása iránt a kormány újabb elhatározása, s ez alapon újabb instrukciók adása lesz kikérendő. 4. Az olasz kormánnyal annak idején közölt s ide mellékelt javaslat részletei tekintetében megbízottaink, ha ez a tárgyalások folyamán elkerülhetetlennek mutatkoznék, vagyis, ha a megbízottak arról győződnének meg, hogy Olaszországgal a békés megegyezés másképpen nem volna elérhető az abban foglalt feltételekből végső esetben a következő koncessziókat tehetik: a./ A házasításra bebocsátandó borok minimális alkoholtartalmának végső határa tekintetében az általunk eredetileg javaslatba hozott „több mint 12%” alsó határt WZo (fél százalékkal) leszállíthatják, amely esetben tehát az mondandó, hogy a kedvezményes vámra oly borok tarthatnak igényt, melyek „legalább 11 WZo szesztartalommal bírnak.” 447