Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Kísérlet az obstrukció letörésére és a Szapáry-féle vesztegetési botrány hatása
I pán Szapáry László magányos elhatározása volt, a vesztegetésnél használt pénz eredetének felkutatásával próbálták igazolni. Feltételezésük szerint a fiumei kormányzónak nem állt ilyen nagy összeg a rendelkezésére, és - mint remélték - a pénz eredetének vizsgálata majd a miniszterelnökhöz vezet. A bizonyítás érdekében a Bizottság azzal a kéréssel kereste meg a Magyar Országos Központi Takarékpénztár vezetőségét, hogy Szapáry László pénzügyeit felfedve, a folyószámlájáról készített kivonatot a részükre átadja.121 A Bizottság egyes tagjainak szereptévesztésére jellemző: Polónyi Géza bírói megkeresésekre kiadott banki információkra hivatkozva kifogásolta a pénzintézet vezetőségének nemleges válaszát, holott mindenki tisztában volt azzal, hogy ilyen jogkörrel nem rendelkeznek. Khuen-Héderváry a bizottság előtt elismerte, hogy többek között Szapáry László is felajánlotta segítségét az obstrukció letöréséhez, de ő ezeket mind visszautasította. A meghallgatások végtelen sora után a Bizottság 1903. augusztus ю-én a vizsgálatot hivatalosan befejezettnek nyilvánította, de annak végeredményéről nem tudott egységes álláspontot kialakítani.122 A vesztegetési ügy hullámai a kormány lemondását követően elsimulni látszottak, és csak az 1903. szeptember 24-ére összehívott parlamenti ülésen, Khuen-Héderváry újbóli kinevezése miatt került ismét napirendre. Olay Lajos ellenzéki képviselő még korábban bejelentette, ha Khuen-Héderváry visszatér a politikai életbe, akkor vele szemben a parlamentben összeférhetetlenségi bejelentést tesz. Olay Lajos szerint a vesztegetési üggyel foglalkozó bizottság jelentése alapján megállapítható:123 „nevezett miniszterelnök nyíltan beismerte, hogy a megvesztegetés szándékát és tervét gróf Szapáry László előzetesen közölte, és ő ezt sem meg nem tiltotta, sem meg nem akadályozta.” A képviselő bejelentéséről a házszabály értelmében nem kellett szavazni, az ügy kivizsgálását az illetékes parlamenti bizottság elé utalták. Amikor a vesztegetési üggyel foglalkozó bizottság a véglegesített jelentését, 1903. szeptember 30-án a képviselőház elé kívánta terjeszteni, annak tartalma igazából már senkit sem érdekelt, szövegét sokszorosítás után szétosztották ugyan a képviselők között, de megvitatását nem tűzték napirendre. A Khuen-Héderváry kormányt ért támadások legelőször, augusztus elsején Tomassich Miklós, horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter lemondását kény- szeríttették ki. A parlament Összeférhetetlenségi Bizottsága határozata szerint Tomassich - mint a horvát-szlavón országgyűlés küldöttje - miniszterré történt kinevezése nem egyeztethető össze országgyűlési mandátumával.124 Az augusztus 5-én megtartott minisztertanácsi ülésen, a hivatalos előterjesztéseken kívül, hosszúra nyúló vita alakult ki a résztvevők között arról, hogy milyen ellenlépéseket tegyen a kormány a kialakult válságos helyzetben.125 A kormány további sorsáról nem döntöttek, mert semmiféle információval nem rendelkeztek arról, hogy a király az újabb parlamenti bonyodalmakról miképpen vélekedik. A miniszterelnök javaslatára abban állapodtak meg, hogy 121 Egyetértés, 1903. augusztus 4. Az augusztus 3-án a Bizottság elé idézett gróf Szapáry Pál, a testvére rendelkezésére álló pénzeszközöket megfelelőnek tartotta arra, hogy a szóban lévő összeget kifizesse. 122 A vesztegetési ügyről bővebben lásd: Cieger, 2011. 123 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XVIII. köt. 322. országos ülés. 1903. szeptember 24. 124 MNL OL К 26-1904-Ш-3417. Tomassich Miklós felterjesztése a miniszterelnök részére, miniszteri állásáról lemond. 1903. augusztus 1. 125 Egyetértés, 1903. augusztus 7. Mi történt a minisztertanácson? 43
