Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - Források - A. Gr. Khuen-Héderváry Károly kormányának jegyzőkönyvei
A cs. és kir. katonai nevelő- és képzőintézetek díjmentes helyeinek Ausztria és Magyarország közötti arányos elosztása A honvédelmi miniszter úr előadja, hogy hivatali előde a minisztertanácsnak 1903. évi március hó 4-ről kelt megbízása alapján azon felkéréssel fordult a közös hadügyminiszterhez, hogy a cs. és kir. katonai nevelő és képzőintézetekben rendszeresített és a közös hadügyi tárcából javadalmazott díjmentes kincstári helyeket Magyarország és Ausztria között, legalább a kvóta arányában ossza meg, és a Magyarországra eső részre kizárólag magyar honosságú ifjakat vegyen fel.33 Ezen felkérésre azonban a közös hadügyminiszter, noha kívánságunk jogos és méltányos volt, s a vonatkozó átiratban részletesen is indokoltatott, tagadó választ adott, s a maga részéről a magyar elemek szaporítását a Közös Hadsereg tisztikarában csakis úgy vélné elérhetőnek, ha a már eddig is rendszeresített magyar állami alapítványi helyek száma tetemesen felemeltetnék; végül pedig késznek nyilatkozott arra, hogy azon honvédtisztek és honvédtisztviselők fiait, akiknek magyar állami alapítványi helyekre leendő felvétele kérelmeztetik ezentúl, ha az előírt általános felvételi feltételeknek megfelelnek, díjmentes kincstári helyekre mind fel fogja venni. A nevezett miniszter úr tagadó válaszát azzal indokolja, hogy a kincstári díjmentes helyeknek rendszeresítése még azon időre esik, amidőn a tisztek hosszas háborúk folytán otthonuktól huzamos ideig távol lenni voltak kénytelenek, és emiatt fiaik neveléséről nem gondoskodhattak. Ilyen körülmények a tisztikarra nézve szerinte ma is fennálla- nak, amennyiben a helyőrségnek gyakori változtatása folytán és az iskolák különböző tantervei miatt a tiszti gyermekek nevelése jelenleg is rendszerint nagy nehézségekkel jár, és ez képezi indokát a kiadott szabályzat azon rendelkezésének, mely szerint a kérdéses kincstári helyekre elsősorban a tisztek gyermekei veendők fel. A közös hadügyminiszter nézete szerint a most említett szabályzat és a követett hosszas gyakorlat által a tisztikar olyan jogot szerzett a kérdésben forgó kincstári helyekre, hogy ő a szabályzatnak megváltoztatását a szerzett jogok sérelme nélkül О Felségénél nem hozhatná javaslatba. Az előadó miniszter úr a közös hadügyminiszter ezen érveléséhez nem csatlakoz- hatik, mert évtizedek gyakorlata sem teheti jogossá az olyan más viszonyok között létrejött szabályzatot, mely a mai közjogi helyzetnek meg nem felel. Habár az előadó miniszter úr nézete szerint tehát itt szerzett jogokról szó sem lehet, legfeljebb a tisztikar irányában évek során át követett túl méltányos eljárásnak bizonyos ideig némi megszorításáról, mégis elismernie és méltányolnia kell a hadügyminiszter szempontjából azon nehéz és kényes helyzetet, mely a tisztikar személyes érdekeivel szemben előállana akkor, ha bizonyos számú tiszti fiú nem nyerné el, mint eddig, a díjmentes kincstári helyet, és azok helyébe altiszti vagy polgári szülőktől származó ifjak jutnának be ilyen helyekre a katonai nevelő- és képzőintézetekbe. Mindezek dacára azonban Magyarország igényét arra, hogy a közös hadügyi tárcából javadalmazott kincstári helyek legalább a kvóta arányában osztassanak meg Magyar33 Lásd még: MNL OL К 27.1903. március 4-/i4- A katonai nevelőintézeti kincstári helyek megosztása. A miniszteri előterjesztéseket lásd: MNL OL К 26-1904-XLV-172. 1904. március 9.; 1906-X-491. 1904. augusztus 19.; MNL OL К 27.1904. február 21./17. II. 4!5
