Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Kísérlet az obstrukció letörésére és a Szapáry-féle vesztegetési botrány hatása

I

július 29-én este felkereste a miniszterelnököt és lemondott hivataláról.112 113 114 115 A tanácskozás másik nagy eseménye az volt, hogy Kossuth Ferenc az őt felkereső küldöttség kérésére visszatért a Függetlenségi Párt élére és beszédet mondott. Az ellenzéki párt elnöke „falusi magányát” feladva, arra szólította fel a vesztegetési botrányban érintetteket - Szapáry Lászlón kívül Khuen-Héderváry Károlyt is, mint aki felelősséggel tartozik a kormány tagjainak cselekedeteiért -, hogy jelenjenek meg a vizsgálóbizottság előtt. A válság feloldására Kossuth Ferenc, a miniszterelnöki bársonyszékre mutatva, az alábbi kivezető utat javasolta: „az új helyzetnek más megoldását nem látom, mint azt, hogy egyetlen lehetőség a helyzet szanálására az, ha a miniszterelnök távozik abból a székből.” Kossuth Ferenc felszólítására a miniszterelnök határozottan kijelentette, hogy „e pillanatban nemcsak önmagam ellen, hanem az ország ellen vétenék, ha ezt tenném.” Egyben biztosította az ellenzéket, hogy megjelenik a vizsgálóbizottság előtt, és válaszolni fog kérdéseikre.

Ezen az ülésen titkos szavazással - a korábban javasolt személyi összetételben - megválasztották azt a parlamenti bizottságot, amely augusztus 10-ei határidővel a vesztegetési ügyről részletes jelentést készített a parlament részére."3 A tanácskozás szünetében a bizottság szintén titkos szavazással Andrássy Gyulát választotta elnöknek, aki nem vállalta ezt a tisztséget, így az ismétlés után Rohonyi Gyula képviselő lett a testület vezetője. Nagy Ferenc a bizottság hatáskörét az alábbiak szerint határozta meg: „Ez nem ítélő bizottság és így nem bír azzal a hatáskörrel, amellyel pl. az összeférhetetlenségi bizottság bír. [...] Egyéb dolgunk nincs, mint kideríteni azt, amire felhívattunk és az eredményről azután jelentést tenni a Eláznak.”"4

Khuen-Héderváry, aki tudott a vesztegetési szándékról, biztos volt benne - magatartása is erre utalt -, hogy Szapáry László nem vall ellene. A vesztegetési próbálkozásba bevont személyek kétes egzisztenciája, a kivitelezés módja inkább köthető a kedélybeteg Szapáry Lászlóhoz, mintsem a horvát bánként, a politika útvesztőjében nagy jártasságot szerző Khuen-Héderváry Károlyhoz. Szapáry László a kereskedelemügyi miniszteri posztra pályázott, és a megbízás reményében kívánt szolgálatot tenni a kormánynak.”5 Amint később Szapáry Pál fenyegetéseiből kitűnik, a két politikus között az obstrukció felszámolásának ezen lehetséges módja is szóba került, sőt leveleztek róla, de megvalósításában a miniszterelnök tevőlegesen nem vett részt. A pénzért megvásárolható politikai előnyökről, a korrupciós vádaktól hangos Budapesten már korábban tájékoztatták a mi112 Előtte Khuen-Héderváry Rudnay Béla rendőrfőkapitányt küldte el Szapáry Lászlóhoz, mert attól tartott, hogy a leleplezés hatására Szapáry öngyilkosságot kísérel meg. (OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. szeptember 15.)

113 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XVTII. köt. 320. országos ülés. 1903. július 31. - A bizottság a munkáját 1903. augusztus 26-án fejezte be, és erről a képviselőház szeptember 30-án megtartott ülésén Szivák Imre jelentést is tett. Határozat született a jelentés sokszorosítás utáni szétosztásáról, de tárgyalását a Khuen-Héderváry- kormány hivatali idejében nem tűzték napirendre. (Képviselőházi Napló, 1901-1905. XVIII. köt. 324. országos ülés. 1903. szeptember 30.197.; A képviselőház által kiküldött vizsgáló bizottság jelentése a politikai vesztegetések ügyében. 1903. augusztus 26. Képviselőházi Irományok, 1901. XXIX. köt. 421. sz.)

114 Egyetértés, 1903. augusztus 1. A parlamenti vizsgálat.

115 OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. szeptember 17.

41