Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Kísérlet az obstrukció letörésére és a Szapáry-féle vesztegetési botrány hatása
I hogy előző nap tízezer koronával próbálták megvesztegetni. A pénzt azért kapta, hogy a parlament mai ülésén ne szólaljon fel, és ezzel az obstrukció letörését segítse. A történtekről még 28-án délután tájékoztatta a hangoskodásra amúgy is hajlamos Olay Lajos képviselőt, így időt biztosított arra, hogy a Függetlenségi Párt vezetősége megtervezze a másnapi parlamenti ülés forgatókönyvét.1“3 A terv lényege abból állt, hogy a vesztegetés bejelentését, és a pénz felmutatását követően a kormányfő megbuktatását kell követelni, mindaddig, amíg Khuen-Héderváry megszégyenülve el nem hagyja a termet.1“4 Pap Zoltán az obstrukció letörésére szánt tízezer koronát, a kormány lemondását követelő óriási hangzavar közepette tette le a „Ház asztalára.” A vesztegetési ügyről a Függetlenségi Párt képviselői már az ülés előtt tájékoztatást kaptak, de a hatás kedvéért a meglepetés okozta felháborodás első hullámát is az ülésen kellett eljátszani. Azt remélték, hogy a miniszterelnök az első reagálásokat követően lemond és távozik az ülésről. Khuen-Héderváry nyugalma még jobban felbőszítette az ellenzéket, és a terem közepére tódulva követelték a vesztegető megnevezését. Az elnök képtelen volt rendet teremteni, ezért a kormánypárti képviselők körbefogták a miniszterelnököt, mert attól tartottak, hogy a feldühödött ellenzékiek inzultálni akarják. A szünet után Pap Zoltán végre megmondta, hogy Dienes Márton volt képviselőtől kapta a pénzt. A további vitát a miniszterelnök indítvány benyújtásával kívánta megszakítani, de az ellenzék nem hagyta szóhoz jutni. Ezért a kormányfő írásban tett indítványát Farkas János teremőrrel elküldte Tallián Béla elnöknek. Az ellenzék soraiból többen is felugrottak, és „kihúzni a székből” biztatás mellett az elnöki pulpitushoz igyekeztek, hogy az írást erőszakkal megszerezzék. Időközben Tallián Béla a kézhez kapott szöveget - „aki hozzám nyúl, az halál fia” felkiáltások közepette - átadta Szőts Pál jegyzőnek. A feldühödött képviselők ezért a jegyző ellen fordultak, aki erről a vizsgáló bizottság előtt így vallott: „Rátkay László keresztül nyúlt a székemen, a széket félrelökte és az felborult, akkor átnyúlt egyik kezével a jegyzői asztalra és amint az indítvány felé kapott, a tentatartót feldöntötte és ráborította a ruhámra. Hallottam Hentaller Lajost és Posgay Miklóst ezzel a felkiáltással feljönni: húzzuk ki az elnököt a székéből. Ekkor eltoltam magamtól Rátkayt, s Róth Endréhez szaladtam, mondván: védjük meg az elnököt. Tényleg Róth csillapította is az illetőket, akkor mondta az elnök: én a képviselőház elnöki székén ülök, ha ennek a méltósága meg nem védne, ne védelmezzen meg engem sen- ki.”IOJ A tettlegességtől sem mentes dulakodásban az ellenzéki képviselőknek sikerült az előterjesztést tartalmazó papírlapot széttépni. A Mentelmi Bizottság által elmarasztalt képviselők (Hentaller Lajos, Posgay Miklós, Nessi Pál, Rátkay László, Fáy István) azzal védekeztek, hogy tettükkel - mivel a miniszterelnök által leírtak tartalmát nem ismerték - a házszabályok megsértését, illetve a képviselőház feloszlatásának bejelentését kívánták 103 104 105 103 A vesztegetési ügy úgy pattant ki, hogy Pap Zoltán elmondta a feleségének, aki ezt követően elment rokonához, Olay Lajoshoz, és elmesélte neki a történteket. (OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. szeptember 15.) 104 Az ellenzéki képviselők az ülés előtt megbeszélt taktikát izgalmukban nehezen tudták betartani. Erre utal, hogy a becsületes életútját hosszan ismertető Pap Zoltán magatartását kifogásoló kormánypárti képviselőket az ellenzék soraiból azzal nyugtatták, hogy a csattanó még ezután következik. 105 MNL OL К 2-1905-AVIII-4. A képviselőház Mentelmi Bizottságának jelentése az 1903. július 29-én történtek tárgyában. Budapest, 1903. július 29. 39