Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Kísérlet az obstrukció letörésére és a Szapáry-féle vesztegetési botrány hatása

I

nyokat akarunk szerezni.” A Függetlenségi Párt 1903. július 21-én megtartott értekezletén ügyvezető elnöknek az alelnöki tisztet betöltő Tóth Jánost választották meg, aki ezt a megbízást csak „ideiglenesen” fogadta el.95

Kossuth Ferenc lemondása tovább erősítette a Függetlenségi Párt radikális szárnyának a parlamenti munka normális rendjét akadályozó tevékenységét. Az ellenzéki képviselők szerint az obstrukció több hónapig tartó folytatásához egy kérdés napirenden tartása is elegendő, mely szerint az új kormány átveheti-e a Széli kormány indemnitásról szóló javaslatát, vagy köteles újat készíteni. A júliusi parlamenti ülések lényegében azzal teltek el, hogy az ellenzék nem csupán a kormányfő programját, hanem személyét, korábbi horvátországi tevékenységét is folyamatosan kritizálta. Azt a tényt, hogy Khuen horvát bánként - időnként alkotmányellenes lépésekkel - a magyar kormány politikáját valósította meg, a politikai harc hevében figyelmen kívül hagyták. A tehetetlenségre kárhoztatott miniszterelnök rendszeresen beszámolt a királynak a magyarországi politikai helyzet változatlanságáról. Ferenc József bizalmat és időt biztosított Khuen-Héder- várynak a válság felszámolására, de felhatalmazást csak a Ház elnapolására adott, új választások kiírására nem.96

A politikai patthelyzetben, az elnöki tisztsége miatt, a parlamenti vitáktól tartózkodó Apponyi Albert bejelentette, hogy fél évi hallgatás után - be nem vallottan a párton belüli helyzetének megszilárdítása érdekében - beszédet mond a parlamentben. Apponyi felszólalását - a válság megoldása felé tett lépésként értékelve - országos várakozás előzte meg. A kormánypártiak is és az ellenzékiek is abban reménykedtek, hogy a képviselőház elnöke az általuk képviselt politikai nézetek mentén vázolja majd fel a kibontakozás útját. Az ellenzék az 1889. évi véderőtörvény tárgyalása során a nemzeti követelések mellett síkraszálló Apponyit,97 a kormánypártiak az obstrukciót eHtélőt kívánták hallani. Apponyi az ellenzék soraiban csalódást keltett, amikor az 1903. július 22-én megtartott beszéde elején a miniszterelnök védelmére kelve kijelentette: „De először közjogi és politikai szempontból tiltakoznom kell azon felfogás ellen, mint hogyha a horvát báni méltóságból a magyar miniszterelnöki székbe jutni egyáltalában valami abnormis dolog volna.”98 A sokat vitatott katonai kérdésekről kifejtette: a létszámemelést bizonyos mértékig indokoltnak tartja, mert a hadsereg harcképességének megőrzése új alakulatok létrehozását teszi szükségessé, de a kiadásokra tervbe vett hétmillió korona „rendkívül súlyos” áldozat, a magyarországi tisztek hazahozatalának eddigi módszere nagyon lassú,

95 Egyetértés, 1903. július 22. Tóth János ügyvezető elnök.

96 Nagy volt az esélye annak, hogy a parlament exlex állapot idején történő feloszlatása miatt több vármegye is megtagadja az új választások támogatását.

97 Az 1889. évi véderőtörvény tárgyalása során a Nemzeti Párt sürgette, hogy a magyarországi fiatalok a tiszti vizsgát magyar nyelven tehessék le, továbbá a második évi szolgálatról szóló rész ne szerepeljen a törvényben.

98 MNL OL К 2-1901-1906 XVTI. köt. 784. cs. 429. Apponyi Albert beszéde. 1903. július 22. - Khuen-Héderváry védelmére lásd még: Kovacsevics István horvát-szlavón képviselő parlamenti beszéde a horvát kérdésről az 1904. évi költségvetési vitában: „Midőn önök a volt miniszterelnök horvátságát kifogásolják, Horvátországban a magyar államellenes elemek telenevetik a markukat mondván: a magyarok a legilletékesebb helyen, a magyar országgyűlésen is azt mondják, hogy Horvátország külön állam, mert a horvát ott idegen. Hát a t. ellenzék előtt idegen az, aki a magyar állam területén, mint magyar honpolgár született, és nagykorúságától kezdve szakadatlanul a magyar törvényhozás tagja, aki húsz éven át magyar zászlósúr volt?” (Megjelent: Kemény, 1966. 295.)

37