Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Kereskedelemügyi Minisztérium
1898. február 2-án megkötött egyezmény szerint az osztrák Lloyd köteles a Triesztből havonta induló távolkeleti járatait a fiumei kikötő érintésével közlekedtetni. Ezért a magyar állam a Fiúméban feladott, vagy itt kirakott áruk után kifizetett Szuez-csatornai illetéket az osztrák kormánynak köteles volt megtéríteni. Az egyezmény megkötése után indított járatoknál 1903. év végéig a már rögzített feltételek voltak az irányadók, de 1904. évben az új járatokra az osztrák kormány magasabb hozzájárulást követelt. A magyar kormány takarékossági szempontokra hivatkozva elutasította az ajánlatot. (1904. január 16./11.) 1904 őszén az osztrák miniszterelnök hajlandónak mutatkozott arra, hogy az osztrák Lloyd, egyezmény feletti kelet-ázsiai és kelet-afrikai járatainak Fiume számára biztosítása ügyében felújítsák a tárgyalásokat. A kedvezőbb osztrák ajánlat eredményeként megegyezés született arról, hogy az új járatok lényegében az egyezmény szerinti tarifák alkalmazása mellett kikötnek a fiumei kikötőben. A magyar külkereskedelmi forgalmat is segítő új járatoknak az igénybe vétele a kereskedelemügyi miniszter számításai szerint 1905-ben a tárca számára 84 000 korona többletkiadást jelent.1238 (1904 december 2У29.) Az Olaszországgal kötendő kereskedelmi szerződést előkészítő tanácskozáson az olasz kormány kérte, hogy a kizárólag az Adriai-tengeren közlekedő hajóik részére a magyar kormány kedvezményes kikötői illetéket állapítson meg. (1905. január 6./25.) A kikötői illetékekről szóló 1897. évi IX. törvény rendelkezése szerint: a belföldi, valamint ezekkel azonos megítélésű idegen gőzösök, melyek lajstromozási okmányuk alapján kizárólag az Adriai-tengeren közlekednek, az adott naptári évre a kikötői illeték helyett tonnánként négy forintot tartoznak fizetni. Ebben a kedvezményben az olasz hajók eddig nem részesültek. A magyar kormány 1905 januárjában még azon a véleményen volt, hogy erről a kedvezményről a kereskedelemügyi miniszter folytasson további tárgyalásokat.1239 A megbeszélések eredményeként - mivel ez a kedvezmény a magyar kincstárnak éves szinten kb. csupán 700 korona veszteséget okozna - a magyar kormány az olaszok kérésének teljesítését javasolta a külügyminiszternek. Az 1901. évi VII. törvény 34. §-a értelmében az Adria Gőzhajózási Társaság viteldíjainál felmerülő vitás kérdésekről, évenként kinevezett tagokból álló bizottság döntött. A testület vezetésére 1903-ban a kormány Nikolics Fedor főrendiházi tagot kérte fel.I24° 1904-ben ezt a tisztséget Nagy Ferenc országgyűlési képviselő töltötte be, és a miniszterelnök előterjesztésére megbízatását az 1905. évre is meghosszabbították.124' (1904. december 18./1.) Az egységes tengerjogi gyakorlat elfogadtatása érdekében a belga kormány 1902. december 31-én egy olyan diplomáciai értekezlet összehívásának szándékáról értesítette Gohichowski külügyminisztert, amelyen a meghívott államok „teljhatalmú” képviselői a tengeri összeütközések és a mentések ügyének nemzetközi szabályozásáról tárgyalnának. A magyar kereskedelemügyi miniszter csak akkor kívánt foglalkozni a részletekbe MNL OL К 148-1904-III-6464. A kereskedelemügyi miniszter előterjesztése a minisztertanács részére. 1904. október 19. 1239 A kikötői illetékből származó kincstári bevétel 1904-ben 489 625 koronát tett ki, az olasz hajók utáni bevétel 40 213 korona volt. (MNL OL К 27.1905. szeptember 29./17.) 1240 MNL OL К 26-1909-XLI-179. Minisztertanácsi előterjesztés. 1902. december 7. 1241 MNL OL К 26-1909-XLI-179. Minisztertanácsi előterjesztés. 1904. január 30. 34
