Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Khuen-Héderváry Károly kormány megalakítása

I

kai okokból, - hogy ezt engedményként tüntethesse fel - most csak azt ígérte meg, hogy amennyiben a tarackok valóban csak a következő évben kerülnek hadrendbe, akkor a kezelőszemélyzet ez évi behívásához ő sem ragaszkodik.

A Függetlenségi Párt esti értekezletén Kossuth Ferenc először Khuen-Héderváry békülési szándékáról számolt be, mely szerint a bán Széli Kálmán szabadelvű politikáját kívánja követni, és semmiféle erőszakos intézkedésre - házszabályok szigorítása, az országgyűlés feloszlatása - nem készül.69 70 71 A képviselőházban tárgyalandó ügyek sorrendjéről a bánnak az volt a véleménye, hogy először a költségvetést kell elfogadni - megfelelő tartalékokat képezve a növekvő katonai kiadások fedezésére - és ezt követően tűzzék napirendre az újoncozási törvényjavaslatot. A Kossuth Ferenc által korábban benyújtott ún. határozati javaslattal szemben, ami 103 ezer újonc behívásáról szólt, Khuen a honvédelmi miniszterek által meghatározott létszámhiányt a póttartalékosokkal kívánta feltölteni, de az ennek fejében követelt nemzeti engedményekről tárgyalni sem akart. A legnagyobb ellenzéki párt értekezlete határozathozatal nélkül ért véget, illetve annak megszövegezését a másnapi összejövetelükre halasztották, mert a vezetőség ígéretet tett arra, hogy döntésükkel megvárják a bán esti órára ígért újabb ajánlatát.7“

Az ellenzék követelésére adandó válaszáról, amint azt a sajtó képviselőinek Khuen tudtára adta, még a délután folyamán beszélni fog Fejérváry Gézával, és telefonon Pitreich közös hadügyminiszterrel. Ez a hír inkább a taktikai játszma részét képezte mintsem tényleges egyeztetést takart, mert valószínű, hogy a hadügyminiszterekkel a szóba jöhető engedményeket már korábban Bécsben megbeszélték.7' Erre utalt, hogy a nap hátralévő részében ellenzéki politikusokkal, a néppárti Rakovszky Istvánnal, továbbá Szederkényi Nándorral, az Ugron-féle frakció elnökével, Holló Lajos, Szluha István és Bartha Miklós képviselőkkel találkozott. Az estét Fáik Miksánál tett látogatásával fejezte be, és - ígéretével ellentétben - Kossuth Ferencet nem értesítette az ellenzék követelése szerinti programmódosításról.72 A felfokozott várakozásra jellemző, hogy a kifárasztás taktikáját alkalmazó bán jelentkezését váró Kossuth Ferenc türelmét vesztve, éjjel tizenegy órakor telefonon sürgette válaszadásra a miniszterelnök jelöltet. Khuen arra hivatkozva, hogy az általa tervezett engedmények bécsi jóváhagyása még várat magára, az újabb találkozó időpontját a másnap délelőtti órákra javasolta elhalasztani.73

Kossuth Ferenc a június 24-ei, délelőtti találkozóra pártjának több vezetőjét is meghívta, mert a bán előterjesztéséről nem akart egyedül ítéletet mondani.74 Ezért a Kos69 Egyetértés, 1903. június 24. Khuen-Héderváry szereplése. - Kossuth Ferenc kérdésére Khuen-Héderváry kijelentette, hogy eddig semmiféle ígéretet nem tett a horvátoknak a magyar-horvát pénzügyi egyezménnyel kapcsolatban.

70 Egyetértés, 1903. június 24. Khuen-Héderváry szereplése.

71 Khuen-Héderváry éjjel a kaszinóból, Fejérváry Géza társaságában írta meg a táviratot Bécsbe, amelyben közölte: „ha nem lehet engedni, küldetése hajótörést szenved.” A jóváhagyó válasz éjjel 2 órakor érkezett meg. (OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. június 27.)

72 Egyetértés, 1903. június 24. Khuen-Héderváry szereplése.

73 Egyetértés, 1903. június 25. Bécs kapitulált.

74 A kortárs szerint „Ez időben Kossuth Ferenc mellett ott volt a Függetlenségi Párt nyolc-tíz férfiúból álló vezető bizottsága. A pártvezérség ugyan külsőleg Kossuth Ferenc kezében volt, de annak irányát és tartalmát természetesen Kossuthtal egyetértőleg a bizottság határozta meg. Khuen-Héderváry gróf tehát nemcsak Kossuth Ferenccel, hanem egyúttal a bizottsággal is tárgyalt s jutott békés megállapodásra.” (Eötvös, 1909.13.)

31