Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Belügyminisztérium

I

Az útlevelekre, a kivándorlásra és visszavándorlásra vonatkozó adatgyűjtést a Központi Statisztikai Hivatal az országgyűlés által jóváhagyott 1899. évi munkaterve alapján végezte. Ezért a Kereskedelemügyi Minisztérium munkatársai 1904-ben átdolgozták az adatfelvételnél használt kérdőívet és egyeztetés céljából megküldték a társminisztériumoknak. Az útlevelekre vonatkozó adatokat a Központi Statisztikai Hivatal részére eddig a Belügyminisztérium, a fiumei kormányzó és a horvátbán szolgáltatta. Az 1903. évi kivándorlási törvény az útlevelek kiállításának jogát - a fiumei kormányzó hatáskörének érvényben hagyása mellett - a vármegyékben az alispánra, a törvényhatósági joggal rendelkező városokban a rendőrkapitányra, Budapesten a főkapitányra ruházta. A kivándorlási és visszavándorlási adatokat a községekből továbbra is a jegyzők, a városokból a rendőrkapitányok szolgáltatták, de az új rendelkezés szerint a fentiekről már nem évente, hanem havonta kellett jelentést készíteni.1098 A kivándorlás szabályozása érdekében fontos volt, hogy az útlevélügyről szóló 1903. évi VI. törvény életbe léptetésének határidejéről a kormány döntést hozzon. A Romániával és Szerbiával szemben fennálló útlevél-kötelezettséget továbbra is elrendelve, a törvény életbelépésének határidejét a minisztertanács 1904. augusztus elsejében határozta meg. (1904. július 1./6.)

A kivándorlás menetének ellenőrzésére a Belügyminisztérium úgynevezett anyakönyvi felügyelőket nevezett ki.10" A szolgálati utasítás szerint: „hatósági és rendelkezési joguk nincs, ez továbbra is a rendőri hatóságokat illeti meg. Sürgős és fontos esetben, [...] joguk a felügyelőknek a községi elöljáróságot, csendőrséget és a szolgálatot teljesítő rendőri közegeket a szükséges hatósági intézkedésekre közvetlenül felhívni.”1100 * 1102 A felügyelők jelentéséből kiderült, hogy pl. Sáros, Szepes, Borsod és Heves vármegye főispánjainak tájékoztatása szerint a kivándorlók mintegy 20%-a Hamburg, Bréma és Antwerpen kikötőiből indul útra, a többiek ugyan a fiumei útirányt választják, de a Cunard társaságnál csak aránytalanul kevesen váltanak jegyet.“01 A hatékony ellenőrzést a felügyelők csak akkor látták biztosítottnak, ha a kikötő környékén megnövelik a csendőrőrsök számát, és a vasútállomásokon bevezetik az állandó rendőri szolgálatot.

A kormányzati intézkedések ellenére 1904-ben jelentősen megemelkedett a kivándorlók száma."02 A statisztikai jelentésben szereplő adatok szerint Magyarországon

1098 MNL OL К 255-1904-12. t-2753. A kereskedelemügyi miniszter átirata a pénzügyminiszter részére. 1904. augusztus 5. - Az útlevélügyről szóló 1903. évi VI. törvény 1904. augusztus i-én lépett életbe a 70.000/1904. В. M. sz. rendelettel.

1099 A kivándorlási felügyelő kinevezését a Székelyföldre - a kiutazást szervező ügynökök tevékenységének visszaszorítása érdekében - Maros-Torda vármegye főispánja kérte. A főispán javaslatára az összes székely vármegyére kiterjedő hatáskörrel kivándorlási felügyelővé Kathonay Domokost nevezték ki. (MNL OL К148-1905-26-1055. Maros-Torda vármegye főispánjának felirata a belügyminiszter részére. Marosvásárhely, 1904. augusztus 26.)

noo MNL OL К 148-1905-26-1055. Szolgálati utasítás a kivándorlás ellenőrzésével ideiglenesen megbízott anyakönyvi felügyelők számára. 1904. augusztus 3.

női MNL OL К148-1904-26-4900. Kassai anyakönyvi felügyelő jelentése a belügyminiszter részére. Kassa, 1904. augusztus 28. - 1903 augusztusában az útlevelet kérőknek csak 10-15%-a szándékozott a liverpooli társasággal utazni. Az okok között szerepelt, hogy az Amerikából küldött hajójegyek főleg német társaságok járataira szóltak. Növekedett az útlevél nélküli kivándorlók száma, akik gyalog hagyták el Magyarországot, és külföldi vasútállomásokon szálltak vonatra.

1102 A kivándorlást ösztönző tényezőket lásd: Tezla, 1984. (A kivándorlás okairól készült főispáni jelentéseket lásd: MNL OL К 26-1905-XVI-1450.)

285