Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Belügyminisztérium

időpontig megjelent rendeletek hatályukat vesztették. A fenti rendelkezések főleg a tengerentúlra irányuló kivándorlás szabályozásával foglalkoztak, amelyeket további utasításokkal egészítettek ki. Nevezetesen: „A kivándorlókat szállító hajók minőségére, berendezésére, az élelmezésre, orvosi vizsgálatra, a kivándorlók élelmére vonatkozóan;1082 1083 1084 1085 1086 1087 A kivándorlók Fiumében történő elszállásolása és ellátása tárgyában;'“83 A véderőtörvényen alapuló ellátási és szolgálati kötelezettség alatt állók kivándorolhatására és végül az útlevelekre és a kivándorlásra vonatkozó adatgyűjtés tárgyában.”“84 A törvény felhatalmazása alapján továbbra is tiltották a Brazíliába történő kivándorlást.

A kivándorlók szállítására a kormány 1903. november 24-én az angol Cunard Steam Ship Company hajózási cégnek adott ideiglenes engedélyt, amely vállalta, hogy a „15 tengeri mérföldet meg nem haladó sebességgel járó hajókon: a tizenkét éven felüli egyéneket 180 koronáért, 1-12 éves gyermekeket 90 koronáért, a 15 tengeri mérföldet meghaladó sebességgel járó hajókon: a tizenkét éven felüli egyéneket 200 koronáért, 1-12 éves gyermekeket 100 koronáért, az egy éven aluli gyermekeket [...] bármely hajón díjmentesen” elszállítja. Emellett a cég köteles „a kivándorlókat a fiumei kikötőben két napon át elszállásolni és élelmezni.”“85

A washingtoni nagykövet 1904. április 18-án táviratban arról értesítette a közös külügyminisztert, hogy a magyar kormány és a liverpooli társaság között létrejött megállapodás ellen az amerikaiak részéről kifogás merült fel, és a szükséges ellenlépések megtételéről szóló vitát a Kongresszus 1904. május elején napirendjére tűzi. Az amerikai és német hajózási társaságok hamis vádjai alapján a napilapokban megjelent hírek szerint a magyar kormány évi 30 000, a társadalomba beilleszkedni képtelen személyt szándékozik az angol társasággal kötött szerződés segítségével Amerikába küldeni. Ezért az amerikai Szenátusban törvényjavaslatot terjesztettek elő, amelynek elfogadása esetén minden olyan bevándorlót kiutasíthatnak, aki külföldi hajóstársaságokkal kötött szerződések alapján emigrált.“86 Tisza István - táviratban - a szükséges diplomáciai lépések megtételére kérte fel a külügyminisztert, és egyben ígéretet tett a támadásnak alapul szolgálható paragrafus módosítására.“87 Az 1904. április 20-ára elkészült átiratban a Belügyminisztérium munkatársai az amerikai támadás visszaverésére az alábbi érveket szolgáltatták a Külügyminisztérium részére: „A kivándorlás ügyében hozott 1903. évi IV. törvény alapgondolatát az képezi, hogy a kivándorlást lehetőleg korlátozni, és különösen a ki- vándorlási ügynököknek csábításait és egyéb üzelmek meggátolni igyekezzünk. E ki- vándorlási ügynökök behálózták az egész országot, és nagy részben az ő működésüknek tulajdonítható, hogy az ország területét 1903-ban százezret meghaladó amerikai kiván1082 50.000/1904. B. M. sz. rendelet.

1083 6400/1904. B. M. sz. rendelet.

1084 A 70.000/1904. és a 71.000/1904. B. M. sz. rendelet.

1085 Fiúméban a kivándorlókat ideiglenesen berendezett magánházakban helyezték el. A kormány egy állandó kivándorlási ház felépítését tervezte.

1086 MNL OL К 149-1904-11-339. A külügyminiszter távirata a magyar belügyminiszter részére. 1904. április 18. - A félremagyarázás alapjául az szolgált, hogy a szerződés 24. §-ában szerepelt: a kormány azt szorgalmazza, hogy évente legalább 30 000 kivándorló az angol társaság hajóin utazzon. Amennyiben a vállalat által szállított kivándorlók száma az évi 30 000 nem éri el, a hiányzó minden egyes személy után a társaságot 100 korona kártérítés illeti meg. A végleges szerződésben nem szerepelt ez a paragrafus.

1087 MNL OL К 149-1904-11-339. A belügyminiszter távirata a külügyminiszter részére. 1904. április 19.

282