Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Belügyminisztérium
I Tisza István nagyon fontosnak tartotta a választási reformhoz kapcsolódó statisztikai munkálatok minél gyorsabb befejezését, amiről 1904. július 27-én személyesen kért és kapott tájékoztatást a Statisztikai Hivatal vezetőitől.1035 A felmérés eredményéről 1904. augusztus 17-én az alábbi átirattal tájékoztatta a pénzügyminisztert: „Sommás kimutatás az ország összes képviselő választó kerületeiben az 1904. évre érvényes állandó névjegyzékbe felvett választókról, valamint az 1903. és 1904. évi választók száma között mutatkozó különbségekről.”1036 A kimutatás szerint 1904-ben összesen 1 047 661 fő rendelkezett szavazati joggal, 9284 fővel több, mint 1903-ban. Az 1904-ben választói joggal rendelkezők az alábbi jogcímek alapján kerültek fel a választói névjegyzékre: régi jog 35 212 fő; földbirtok 672 338 fő; házbirtok 42 492 fő; föld és házbirtok együttesen 6953 fő; jövedelem 211176 fő; értelmiség 75 448 fő; füstök után községi képviselő 4042 fő. A köz- igazgatási és országgyűlési képviselőválasztó kerület módosítására csak Győrsziget és Révfalupataház községek ügyében készült törvényjavaslat. (1904. május 31./6.) Az 1904. évi XXXVII. törvény rendelkezése szerint a fenti két községet 1906-ban Győr városához csatolják. Az 1905. évi választások lebonyolítása A választások kiírását követően a Belügyminisztérium 982/1904. évi körrendeleté szerint „minthogy a jövő hóban megtartandó általános képviselő választások alkalmával az izgatások és annak következtében rendzavarások előreláthatólag nagyobb mérvben fognak előfordulni, szükséges már előzetesen tájékozódást szerezni az esetleg szükséglendő katonai és esendőn karhatalom nagyságáról”.1037 A belügyminiszter arra kérte a főispánokat, hogy - három napon belül - a helyi viszonyokat figyelembe véve, a vármegyébe kirendelendő karhatalom javasolt létszámáról jelentést készítsenek. A követendő gyakorlat szerint a választások idején a karhatalom igénybe vételét, rendfenntartás céljából a választási elnök rendelhette el. Ugyanakkor a közigazgatási hatóságok még külön karhatalmat is igénybe vehettek, amennyiben a „veszély” gyors elhárítása érdekében nem volt idő a választási elnökkel érintkezésbe lépni. A vármegyék vezetői az 1901. évi választás során kirendelt karhatalom nagyságát figyelembe véve arra a következtetésre jutottak, hogy most lényegesen nagyobb rendfenntartói létszámra lesz szükség. Az igénybeveendő karhatalmi erők nagyságára jellemző, hogy Tolna vármegyében fekvő Tamási járás főszolgabírája, 1904. december 30-án kelt jelentésében „a közrend fenntartása” és „az életbiztonság megóvása szempontjából” 50 csendőr, két század lovas1035 MTAK Kt. Ms. 1020/109. Vízaknai Antal levele Vargha Gyula részére. 1904. július 26. 1036 MNL OL К 255-1904-56771. A belügyminiszter átirata a pénzügyminiszter részére. 1904. augusztus 17. - A választójogi reform alapvető szempontjait vizsgálva Tisza megállapítja, hegy Magyarországon „abban az irányban nem teljesítettük hivatásunkat, hegy megteremtsük a valódi demokrácia természetes előfeltételeit, mert elmulasztottuk azokat a kötelességeket, amelyek a nép szélesebb rétegeinek anyagi és kulturális haladása, főleg pedig politikai nevelése terén hárultak volna ránk.” Az általános választójog fokozatos bevezetéséig „a közbeeső időre pedig szavazati jogot kell adnunk azoknak, akik [...] foglalkozásuknál, vagyoni viszonyaiknál, vagy egyéb különösebb egyéni értéküket igazoló körülményeiknél fogva érdemesnek látszanak erre az állami megbízatásra.” Például az ipari munkások jelentős része választói jogot kaphatna. (Tisza, 1928. A választójogi reform küszöbén.) 1037 982/1904. évi В. M. sz. körrendelet 1904. december 24. 2?1
