Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - A Fejérváry kormány kinevezése

Gróf Andrássy a vezérlő bizottság utolsó határozata szerint kifejtette a szövetkezett ellenzék programját, amelynek alapján a többség soraiból történhetnék kabinetalakítás. О felsége az előterjesztést rendkívül kegyesen fogadta, azonban a hadsereg kérdésében az ellentétes álláspontok nem közeledtek egymáshoz. A helyzet változatlanul ugyanolyan maradt, mint amilyen hónapok óta. [...] a lemondott kormány tagjai tehát kénytelenek még egyelőre ideiglenesen az ügyeket tovább vezetni.”1003 A rövid kihallgatás után Andrássy már a délutáni vonattal visszatért Budapestre, és este tíz órakor a Nemzeti Kaszinóban, az ott várakozó Kossuth Ferencnek, Darányi ígnácnak, Ugrón Gábornak, Bánffy Dezsőnek és Zichy Aladárnak beszámolt küldetése eredménytelenségéről. A bécsi útról a Szövetkezett Ellenzék Vezérlő Bizottsága május 26-án kapott tájékoztatást.

Az 1905 májusában ülésező országgyűlés leghosszabban a Kossuth Ferenc által benyújtott indítványt tárgyalta, amelyben a pártvezér a magyar autonóm vámtarifa elkészítését szorgalmazta. A tervezet a szövetkezett ellenzék soraiban sem váltott ki általános lelkesedést. A Függetlenségi Párthoz csatlakozó agráriusok szerint: „A választások által megváltozott politikai helyzet ránk, mezőgazdákra nézve egy nagy veszedelmet rejt, [...] A veszedelem az önálló vámterületnek elhamarkodott, átmenet nélküli behozatalában rejlik. A túlságosan megnövekedett Függetlenségi Párt a radikális, gyors megoldást követeli, s e részben úgy látszik, Andrássy máris tett engedményeket, [...] Kétségen kívül áll, hogy Ausztria a radikális intézkedésekre hasonló radikális intézkedéssel fog válaszolni, a mi nyerstermékeinket kiszorítja, s megnyitja határait Oroszország és a balkáni államok felé. [...] Amíg a Kossuthék által remélt ipar ki fog fejlődni, addig mi mezőgazdák mindnyájan - akik gyönge lábakon állunk - tönkre fogunk menni. [...] A nép most egyes egyedül és kizárólag a november 18-ai eseményeket, az alkotmánysértést, a jogfolytonosság megsértését ítélte el, de semmi egyebet nem cselekedett.”1004

Burián István sikertelen egyeztetési tárgyalásai után, a politikai közéletben már tényként beszéltek arról, hogy a király a magyar ügyvezető kormány élére báró Fejérváry Gézát nevezi ki. Az 1905. május 27-én megjelenő sajtóorgánumok már a kormány teljes névsorát tudni vélték, és arra a hírre, hogy a király június 2-ára Tisza Istvánt Bécsbe kérette, már a kormány régen óhajtott felmentését jósolták.1005 A fenti időpontban lezajlott audiencián a király elfogadta a miniszterelnök előterjesztését, amely szerint Fejérváry Géza napok óta folytatott tárgyalásai sikerrel jártak az új kabinet összetételéről, és a megbeszélés végén a Tisza kormány megkapta a végleges felmentését.1006 Az el1003 Egyetértés, 1905. május 25. Andrássy kihallgatása.

1004 MNL OL P 389 2. cs. 49. sz. Emődy József levele gróf Károlyi Sándor részére. 1905. február 18. - Kossuth Ferenc a szövetkezett ellenzék 1905. február 17-én tartott ülésén ismertette programját.

1005 A Bécsbe készülő miniszterelnök Hódossy Imrének a következőket írta: „Végzetes, valóban végzetes az a konfliktus, mely komoly ok és szükség nélkül, az emberek hitványsága folytán kitört a király s az ország- gyűlés többsége között. [...] még nem látok más módot, mint hogy mi s velünk a párt, jelen vigasztalan, ferde helyzetéből szabaduljon, s a király oly kormányra bízza az ügyek intézését, mely politikai programot nem ad, biztosítja az adminisztráció rendes menetét s nyitva tartja az ajtót minden képzelhető megoldás számára. [...] A mi utunk tiszta és világos: következetes és férfias kitartás a törvény, alkotmányosság, szóval Deák nagy tradíciói mellett.” (MREZSLT 44/a. f. Tisza iratok 3. cs. 9. t. 21. Tisza István levele Hódossy Imre részére. 1905. június 1.)

1006 Egyetértés, 1905. június 3. A döntés megtörtént.

262