Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Az 1905. évi választás előkészítése és eredménye
± kormánypárti jelöltek támogatására.926 A helyi hatóságok által létrehozott választási és szavazatszedő bizottságok elnökei nyíltan hangoztatták, hogy az illető kerület ellenzéki mandátumát győzelmük esetén sem fogják megkapni a jelöltek. Ezért Kossuth Ferenc, mint a Szövetkezett Ellenzék Vezérlő Bizottságának elnöke 1905. január 24-én egy körlevelet adott ki, amelyben kilátásba helyezte, hogy „a szövetkezett ellenzék a választások után okvetlenül felelősségre fogja vonni azokat a választási és szavazatszedő bizottsági elnököket, akik a választások eredményét törvény- és jogsérelemmel befolyásolták”.927 A választások napján, 1905. január 26-án a fővárosi utcák hangulatáról az Egyetértés napilap vezércikk írója így tudósította olvasóit: „Az aszfalton rikkancsok kínálják a lapok különkiadásait. [...] Korteskedés, heves szóváltás, kapacitálás folyik nyílt utcán, villamoson, omnibuszon. Vérmesebb természetűek nem urai kifejezéseiknek, szó-szót követ és az érvek helyett itt-ott az ökölnek is jut szerep. Huszárlovak patkói csattognak a kövezeten végig, gyalogos katonák egyenletes lépése visszhangzik, rendőrök avatkoznak be, többé-kevésbé tapintatosan.”928 A választások eredményével elégedett lap munkatársainak már-már idilli helyzetjelentései, különösen a vidéki választási körzetekre nem voltak jellemzőek.929 Csak szűkszavúan számoltak be azokról a körzetekről, amelyekben az ellenzéki jelölt hívei a kormánypártiakra támadtak, elkergették őket, vagy csupán rendőri segédlettel szavazhattak. Pár sorban napirendre térték azon hír felett is, hogy Kecskemét külterületén az ellentábor egyik tagja agyonlőtt egy szabadelvű kortest. A túlnyomórészt az ellenzékieket támogató sajtó a győzelemhez vezető úton történt törvénysértésekkel nem kívánt részletesen foglalkozni. A kiegyezést követő időszakban a választásoknál karhatalmi feladatokra igénybe vett katonák száma fokozatosan emelkedett.930 Tisza István ellenezte ugyan a karhatalom túlzott igénybe vételét, de a főleg vidékről beérkező kérelmek hatására egyre több katona mozgósítására került sor.931 Például a bonyhádi főszolgabíró az alispánnak küldött táviratában 1905. január 20-án azt jelentette, hogy az ellenzék emberei az „ellenpártnak zászlókat vivő egyéneit az úton megtámadják, zászlóikat összetépik, hátukon verik össze, a kitűzött zászlókat a házakról erőszakkal elveszik, az ellenszegülőket házuk felgyújtásával fenyegetik”.932 Ezért húsz csendőr kivezénylését kéri. Ugyanez a főszolgabí926 Egyetértés, 190J. január 25. Mit hoznak a választások? - Például Dégenfeld Lajos a sziráki járásban (Nógrád vármegye) a választásokra a Szabadelvű Párt kasszájából 6000 koronát kapott, és ezen kívül még 4000 koronát helyi forrásokból költött el. Mivel a választási harcot elvesztette, már 1905. január 28-án arra kérte Tisza Istvánt, hogy a párt térítse meg részére a négyezer koronát. (MREZSLT 44/a. f. Tisza iratok 3. cs. 9. t. 46. Dégenfeld Lajos levele Tisza István részére. Szirák, 1905. január 28.) 927 Egyetértés, 1905. január 25. Csönd a főhadiszálláson. 928 Egyetértés, 1905. január 27. Győztünk... 929 Az ellenzék jelöltjeként a választásokon az Egyetértés napilap munkatársai közül mandátumot szerzett: Pap Zoltán főszerkesztő, Kmety Károly főmunkatárs és Eötvös Károly szerkesztő. 930 1872 és 1910 között a karhatalmi feladatra igénybe vett katonák száma megközelítőleg a háromszorosára nőtt. A nemzetiségi területen 1901-től volt megfigyelhető, hogy elmérgesedett a választások hangulata. 1906-ban Szatmár, Krassó és Szilágy vármegyékben már véres nemzetiségi összetűzésekre került sor. (Zsupán, 1981.) 931 A vármegyékben az alispánok minden főszolgabírótól bekérték az adatokat, hogy a közelgő választáson mennyi karhatalomra lesz szükségük. 932 MNL Tolna Megye Levéltára. IV. 404. f. Közigazgatási iratok, Tolna vármegye alispánjának iratai. Alapszám: 387/1905. szám nélküli távirat. A bonyhádi főszolgabíró távirata a Tóba vármegyei alispán részére. 1905. január 20. 45
