Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - Vasutassztrájk

reg magyar csapatainál szolgálatban lévő póttartalékosok leszerelését. Indoklása szerint a magyarországi ezredek legnagyobb része állandó készültségben a vasúti építményeket őrzi, ezért az újoncok bevonulásáig nem lehet csökkenteni a csapatok létszámát. Ez az intézkedés az érintett családokat a vasutasok ellen hangolta.

A kormánypárt tagjai kifogásolták, hogy az ellenzék az állam és a vasutasok háborúskodása során a sztrájkolok pártjára állt. Ezekről az eseményekről Berzeviczy Albert így vélekedett: „A vasutas sztrájk lázadás volt a törvény, a hivatali és szerződésesség és az ország legvitálisabb érdeke ellen. Hasonló esetekben minden más országban az összes pártok egyetértettek abban, hogy a kormánynak az ily mozgalom elnyomására s a közlekedés helyreállítására irányozott erélyes rendszabályai elé semmi akadályt sem szabad gördíteniük. Nálunk nem így történt; a mi 1904-iki ellenzékünknek egy nagy része ebben az országos calamitásban nem látott egyebet, mint fényes alkalmat a kormány sarokba szorítására; nyíltan pártfogásába vette a sztrájkolókat, viharos jeleneteket idézett fel a képviselőházban, a miniszterelnököt szóhoz juttatni nem akarta, a tárgyalást lehetetlenné tette, sőt akadt soraiban képviselő, aki a kormány által a kötelességszegő vasutasok teendőinek ellátására kirendelt katonaságot az immoralitás védpajzsa alatt engedetlenségre buzdította. A kormány végre nem tehetett mást, mint hogy királyi kézirattal összejöve- teli nap kitűzése nélkül elnapolta az országgyűlést, ami természetesen nem folyhatott le zajos összetűzések nélkül.”772 773

A Pénzügyminisztériumban úgy ítélték meg, hogy a vasutasok fizetésrendezése tovább már nem halasztható, mert míg az állami alkalmazottak az 1893. évi IV. törvény alapján jelentős kedvezményben részesültek, addig az államvasúti személyzet illetménye az utóbbi harminc évben változatlan maradt.774 Lukács László javaslata szerint: „Bár az államvasúti alkalmazottak illetményeinek szabályozása a kormány rendelkezési körébe tartozik és a tervezett fizetésrendezés is rendeleti úton fog keresztülvitetni, a rendelkezési jog gyakorlásának útjába áll az, hogy a folyó évi költségvetés nincs megszavazva, fedezet nem áll rendelkezésre, de mivel az ügy további halasztást nem tűr, kéri a törvény- hozás felhatalmazását, hogy a fizetést a folyó évi költségvetés letárgyalását be nem várva rendezhesse.” A pénzügyminiszter a vasutasok fizetésének rendezésénél általában ugyanazon elveket kívánta szem előtt tartani, amelyeket az állami tisztviselőknél is alkalmaztak. A javasolt emelés - az 1904. évi költségvetést 6 643 400 koronával terhelve - a fizetési osztályok szerint eltérően 40 és 200 korona között mozgott.775 A fizetésrendezéséről szóló 1904. évi XVIII. törvény szentesítésére július 15-én került sor, és a rendkívüli előléptetésekről Hieronymi Károly még ebben a hónapban rendeleti úton intézkedett. A kereskedelemügyi miniszter utasítása szerint a 3564 fős hivatalnoki karból 545, az 10 643 altiszt közül 2935, a 6871 őrből 310, a 11 871 főt számláló szolgáknál 5161 fő rend772 A minisztertanács 1904. szeptember 22-én (1904. szeptember 22У27.) a sztrájkok miatt bekövetkezett szállítási és munkavégzési határidők módosítását vis majornak nyilvánította. (MNL OL К 255-1904-12. t.—3918. A kereskedelemügyi miniszter átirata a pénzügyminiszter részére. 1904. december 8.)

773 OSZK Kézirattára Quart. Hung. 2955. Berzeviczy, 1903-1905. 28-29.

774 MNL OL К 148-1904-19—2367. Minisztertanácsi előterjesztés a m. kir. államvasúti alkalmazottak fizetésrendezéséről. 1904. április.

775 MNL OL К 148-1904-19-2367. Törvényjavaslat a vasúti alkalmazottak illetményének szabályozására. 1904. április 9.

208