Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Khuen-Héderváry Károly kormány megalakítása

I

az újságírók csupán arról tudósíthattak, hogy Széli Kálmán az uralkodónál több mint egy órát tartózkodott, majd Koerber osztrák miniszterelnököt kereste fel, és az esti órákban történt elutazása előtt Agenor Maria Goiuchowski külügyminiszterrel találkozott/9 Széli Kálmán, hazatérve, 1903. június 15-én délelőttre minisztertanácsi ülést hívott össze, és a sajtónak kijelentette, hogy a Bécsben folytatott tárgyalásairól csak június 16-án hajlandó a parlamentben tájékoztatást adni. A tanácskozáson (Széchényi Gyula, a király személye körüli miniszter kivételével) minden miniszter megjelent, és a kötelező titoktartás mellett a kormányfő bejelentette, hogy a király elfogadta lemondását. A miniszterelnök saját politikájának kudarcát továbbra is abban látta, hegy a passzív ellenállást, mint az ellenzék legyőzésének egyetlen eszközét, a Szabadelvű Párt nem támogatta egységesen, és amint felrótta: „magában a pártban is vannak áramlatok, amelyek más eljárást kívánnak.”29 30 Az ülés határozata szerint minden miniszter követi a kormányfőt és benyújtja lemondását.

A miniszterelnököt itthon sem várták kedvező hírek. Apponyi Albert erélyesebb kormánypárti fellépést sürgetve bejelentette, hogy lemond házelnöki posztjáról, ha az ellenzék áttér az ún. technikai obstrukcióra, amely a névszerinti szavazások végtelen sorát indítaná el.3' Félelme nagyon gyorsan beigazolódott, mert már a minisztertanácsi ülést megszakítva azt közölte a miniszterelnökkel, hogy huszonhét ellenzéki politikus jelentkezett nála napirend előtti felszólalásra. A házelnök mozgástere ez ügyben szűknek bizonyult, mert a kérés elutasítása esetén a képviselők az engedély megadásának kérdéséről parlamenti szavazást kérhettek. Márpedig ebben az esetben minden egyes szavazást öt percig tartó szünet követ, és további időt vesz igénybe, amíg a jegyzők a szavazatokat egyenként összeszámolják. Széli igyekezett megnyugtatni a házelnököt, hogy beszél az ellenzék vezetőivel, és ez ügyben azonnal pártközi konferenciát hívott össze.32

A pártközi megbeszélésre a miniszterelnök mindenek előtt Kossuth Ferenc, majd Barabás Béla, Tóth János és Kubái Béla ellenzéki képviselőket kérette magához. A tanácskozáson Apponyi Albert is végig jelen volt. Gyorsan kiderült, hogy az ellenzék - a megegyezésért cserébe - még ezen a napon (1903. június 15.) megtartott parlamenti ülésen politikai nyilatkozatot követel a miniszterelnök további szándékáról, és bécsi látogatásának eredményéről. Kossuth Ferenc ismételten elmondta, hogy a kormány nagy hibát követett el, amikor a katonai törvényjavaslat - amely az egyre romló gazdasági viszonyok között a korábbinál nagyobb „pénz és véradót” vet ki az országra -, elfogadtatása előtt törvényellenesen, a költségvetésről, és más határidőhöz kötött ügyekről nem intézkedett.

29 Egyetértés, 1903. június 14. Ki lesz a miniszterelnök?; Egyetértés, június 15. Széli a királynál.

30 MNL OL К 27. 1903. június 15У01. - A Széli kormány utolsó minisztertanácsi ülését 1903. június 17-én tartotta, ahol a politikai válságról már nem tárgyaltak, főleg kinevezésekről és kitüntetésekről döntöttek. Széli Kálmán tudott arról, hogy menesztése érdekében Fejérváry Géza „rágta a Felség fülét.” (OSZK Kézirattár Quart. Hung. 2459/4. Thallóczy Lajos naplója. 1903. június 27.)

31 A Széli kormány által végrehajtott házszabály módosítás az ún. technikai obstrukciónak csak bizonyos módszereit tiltotta meg. A klotür intézményét, azaz a felszólalási idő vagy jog korlátozását, illetve megvonását nem vezette be, így fenntartotta az „agyonbeszélés” lehetőségét, a képviselőház elnökének pedig nem biztosított olyan jogi eszközöket, amelyekkel a munkát akadályozó képviselőkkel szemben felléphetett volna. (Gratz, 1934. I. köt. 398.) Apponyi Albert már 1903 januárjában le akart mondani elnöki posztjáról, mert Széli Kálmán előzetesen nem tájékoztatta a létszámemelési javaslat benyújtásáról, és csak a miniszterelnök, illetve képviselő társai kérésére nem nyilvánította ki bizalmatlanságát a kormány iránt. (Apponyi, 1934. 90-91.)

32 Egyetértés, 1903. június 16. A miniszterek tanácskozása.

21