Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - B. Gróf Tisza István kormánya 1903. november 3-1905. június 18. - A házszabályreform terve és megegyezés az ellenzékkel
1 mazottak, továbbá a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményének szabályozásáról; az állami anyakönyvekről szóló 1894. évi XXXIII. módosításáról; végül az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékének 1905. évre érvényes kiigazításának elhalasztása. A delegáció tagjainak hazatérését követően több képviselő is azon fáradozott, hogy az obstrukciót folytató ún. Szederkényi pártot rábírja a békés megegyezésre. Apponyi Albert 1904. március 2-án felkereste Tóth Jánost, a Függetlenségi Párt alelnökét, és arra kérte, hogy a parlamenti béke érdekében beszéljen a Szederkényi-pártiakkal. A felkérés nem járt sikerrel, mert Tóth János - pártja presztízsére hivatkozva - csak úgy vállalta az egyeztetést, ha Apponyi garantálni tudja a visszautasítás lehetőségének kizárását. Ez a kudarc nem szegte Apponyi kedvét, és azon vélemény birtokában, hogy az obstrukció egy hét alatt kifullad, a békés megoldásról való tárgyalásra kérte fel a miniszterelnököt. Tisza a kérésre azonnal fogadta Apponyi Albertet és a hozzá csatlakozó Holló Lajost, Szentiványi Árpádot, Zichy Aladárt és Csernoch Jánost. Arra kérték a miniszterelnököt, hogy adjon még egy hét haladékot, és addig ne terjessze be a házszabály módosításra vonatkozó indítványát. Tisza azt válaszolta, hogy szívesen megadja a haladékot, de biztosítékot kér arra, hogy egy hét alatt véget ér az újoncjavaslat tárgyalása. Mivel az Apponyi vezette küldöttség nem vállalhatott ilyen kötelezettséget, a megbeszélés nem hozott érdemi eredmény.7'7 A házszabályreform terve és megegyezés az ellenzékkel Tisza István 1904. március 4-én este, a szabadelvű pártkörben ismertette a házszabályok módosításának tervét.7'8 A miniszterelnök elmondta, hogy miután „kimerítettük a békés kibontakozásnak összes eszközeit” egy házszabály reformot tervez, de a szólásszabadságot nem akarja gátolni, csak a technikai obstrukciót nehezíti meg. A tervezett reform intézkedései „az éves költségvetésnek letárgyalását megfelelő hosszú idő alatt, de mégis bizonyos határidőhöz kötik”.7'9 További célként jelölte meg, hogy „azokat az akadályokat, amelyek az exlex állapot megszüntetése szempontjából utunkat állják, és amelyek a hadsereggel összefüggő napi kérdéseknek megoldását megakadályozzák, lehetőleg gyorsan elhárítsuk az útból”. Tisza hangsúlyozta, hogy „ideiglenes, rendkívüli rendszabályról van szó, amelynek hatálya megszűnik, amint eléretett a konkrét cél, amelynek érdekéből erre feltétlenül szükség van”. A miniszterelnök az értekezleten nem ismertette az országgyűlés elé terjesztendő indítványának szövegét. A jelenlévők egyhangúlag elfogadták a miniszterelnök előterjesztését. Még Andrássy Gyula is, aki hosszú ideig távollé- 717 718 719 717 Egyetértés, 1904. március 5. Béketárgyalások. 718 A Budapesti Hírlap 1904. február 28-án így ír a várható politikai eseményről: „Le kell verni az obstrukciót [...] támogatni kívánjuk vezérünket, aki elszánta magát arra, hogy a kivételes harcban kivételes fegyvereket használjon. [...] A jövő héten pártértekezlet elé viszi Tisza gróf a tervét, vagy annak csupán egv részét. Akkor megválik: hányra lesz ez oly hatással, hogy a harctól félre állanak, s hány lép ki a pártból? Széli Kálmánról, aki ismeri már a Tisza tervét, biztos, hegy megy Rátótra, s ott marad, tehát nem fogja támogatni a kormányelnök akcióját. A Széli kormány tagjai közt egyedül Hegedűs az, aki odaadó, a többi kedvetlen Tisza iránt. Az Andrássyak és csapatjuk még mindég távol vannak.” 719 Egyetértés, 1904. március 5. Tisza a szabadelvű körben. r93
