Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Honvédelmi Minisztérium
pontját ismerteti. A tanácskozáson a honvédelmi miniszter bevezetőjében arra kérte a bizottság tagjait, hogy a gyors kibontakozás érdekében csak azokat a kérdéseket tárgyalják meg, amelyek összefüggnek az általa beterjesztett törvényjavaslattal. Mindezek mellett tudomásul vette, hogy a parlamentben elhangzott, általánosságokat tartalmazó kormányprogrammal kapcsolatos kérdésekre válaszolnia kell, ezért a bizottság előtt kész volt azokról részletesebb véleményt nyilvánítani. Az új honvédelmi miniszter helyzetét megkönnyítette, hogy rendelkezésére állt a hivatali elődje, Fejérváry Géza által elkészített új véderőtörvény tervezet, amelyet 1903 júliusában véleményezésre a magyar társminisztériumoknak is megküldték.609 A két honvédelmi miniszter és a hadügyminiszter által jóváhagyott tervezet a közös hadsereg és haditengerészet számára szükséges évi újoncjutalék nagyságát 175 000 főben állapította meg, amelyet a két ország között a legutolsó népszámlálás alapján a népesség számaránya szerint osztanak fel. A fenti nagyon jelentős létszámemelést a törvény elfogadása után fokozatosan kívánták végrehajtani. Nevezetesen az első négy évben 137 ezer, az ötödikben 168 ezer és a hatodikban pedig 175 ezer fő lesz az évenként bevonultatott újoncok száma.6’0 Ennek alapján a magyar korona országai az első négy évben évenként 58 568, az ötödik évben 71 821, a hatodikban 72 676 fő újoncot kötelesek kiállítani. Mindezek mellett a honvédség újoncjutaléka is 15 500 főről fokozatosan 18 300 főre növekedne. A honvédelmi miniszter a legfontosabb feladatának a fenti, tíz esztendőre szóló véderőtörvény elkészítését tartotta, olyan határidővel, hogy az 1904. évi újoncjutalék megajánlása már ennek alapján - a háromról kétéves szolgálati időre való áttérést előkészítve - történjen meg. A kétéves szolgálati idő bevezetése, a létszámot megtartva, jelentős költségtöbbletet igényelt, mert a több újonc bevonultatása mellett a kiképzők számát is növelni kellett volna. A katonai vezetés a szolgálati időt differenciáltan, az alábbiak szerint javasolta megállapítani: háromévi szolgálati idő maradjon a lovasságnál és a lovas tüzéreknél, a haditengerészetnél a négyéves szolgálati időt háromra mérsékeljék, minden más fegyvernemnél - gyalogság, tábori tüzérség, műszaki alakulatok stb. - két évre leszállítható. A törvényben gondoskodni szándékoztak arról is, hogy azok az egyéves önkéntesek, akik a kötelező tartalékos tiszti vizsgán megbuknak, ne legyenek kötelesek a második, tényleges szolgálati évet letölteni.611 A véderőtörvény bécsi és hazai egyeztetésével párhuzamosan a magyar Honvédelmi Minisztériumban új honvédségi törvényjavaslat elkészítésén is dolgoztak. A honvédségről szóló, titkos minősítéssel ellátott törvényjavaslat 1903-ban került a miniszterelnöki 609 MNL OL К 26-1906-XLI-1308. sz. Minisztertanácsi előterjesztés az új véderőtörvény alkotásáról. 1903. január.; MNL OL К178-1905-1481. sz. A honvédelmi miniszter átirata a földművelésügyi miniszterhez, amelyben az új véderőtörvény tervezetét véleményezésre megküldi. Budapest, 1903. július 20. 610 MNL OL К 26-1906-XLI-1308. sz. A véderőről szóló törvénycikk tervezete. Titkos. Budapest, 1903. 611 Deák, 1984. - „A kiegyezést követően foglalták törvénybe az általános védkötelezettséget és bevezették az ún. egyéves önkéntesi rendszert. Ez a rövid szolgálati forma (szemben az átlag három évig tartó rendes katonai szolgálattal) nyitva állt minden középiskolai végzettséggel rendelkező hadköteles előtt. Az önkéntesek egy éven belül tisztiiskolára kerülhettek, és tartalékos hadapródként, zászlósként vagy hadnagyként szereltek le. Ahogy terjedt a középiskolai oktatás, úgy nőtt a tartalékos tisztek száma, gyökeres változást hozva a tisztikar nemzetiségi, társadalmi és vallási összetételében. A világháború előestéjén már körülbelül ugyanannyi tartalékos tiszt volt, mint hivatásos.” 164
