Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Földművelésügyi Minisztérium

I A Földművelésügyi Minisztériumban a birtokosok adósságtörlesztésének támogatásá­nál fontosabbnak tartották a szociális szempontok figyelembevételével végrehajtott par­cellázásokat, amelyeknek keretében a megélhetés napi gondjaival küzdő falusi lakosság ré­szére államilag vásárolt, vagy kincstári tulajdonban lévő földterületeket értékesítettek ár­verés útján. Ez a kormányzati szándék sem biztosított teljes sikert, amint azt 1903 őszén több főispán is jelentette: „a parcellázás útján való eladásnak általánosságban nincs meg az eredménye”, mert az árverésen annyira felverik a föld árát, hogy ha a szegényebb réteg hozzá is jut, a vele járó terheket előre láthatólag nem fogja elbírni.526 Bács-Bodrog várme­gyében a jegyző arról tájékoztatta Latinovits Pál főispánt, hegy a kincstári erdőirtási terü­leteknek kétholdanként történt parcellázása során a szegényeknek kevés jutott, mert a helybeli gazdagabb parasztok és a szomszéd községbeliek a vételárat 150-200%-ra verték fel. Volt olyan terület, amely 500 korona helyett 1900 koronáért kelt el.527 Latinovits Pál ezért azzal a javaslattal élt, hogy az „eladásra kerülő állami földterületek ne nyilvános árve­résen, hanem méltányos egységárért az arra érdemes és a közigazgatási hatóság által aján­lott szegény földművesnek árverés nélkül adassanak el.”528 A földművelésügyi miniszter javaslatára a kormány 13 hold kincstári földterület eladásáról (1903. augusztus 5У24.), és egy csődbejutott 463 holdas birtok megvásárlásáról döntött. (1903. október 12./22.) Az 1903. évi költségvetés parlamenti jóváhagyásának hiánya a kincstári ménesbirto­kokon elkezdett beruházások folytatását is hátráltatta. Ezért a földművelésügyi minisz­ter a kormánytól felhatalmazást kapott arra, hogy felhasználhassa a bábolnai, a mező- hegyesi és a gödöllői ménesbirtokokon elkezdett beruházásokra tervezett költségvetési tételeket. (1903. július 9./19. és október 12./19.) A tizennégy és ötven kataszteri hold közötti birtokok gazdálkodási színvonalának emelését kívánta a földművelésügyi miniszter támogatni azzal, hogy 1897-ben ún. min- taparaszt-gazdaságok szervezését engedélyezte. A mintagazdaság létesítésére a várme­gyei gazdasági egyesületek vagy mezőgazdasági bizottságok által megnevezett kisbirto­kost olyan mértékű állami támogatásban részesítették, hogy a végrehajtott gazdasági át­alakításokat „más törekvő gazda önerejéből is képes legyen idővel foganatosítani.”529 530 A pénzt felszerelések kiegészítésére; tenyészállatok, gyümölcsfák és szőlőoltványok vásár­lására; a gazdasági épületek kisebb átalakítására; trágyatelep létesítésére használhatták fel. Ezen kívül a kiválasztott gazdák további támogatásként öt éven át minden évben, fo­kozatosan csökkenő értékben vetőmagot, műtrágyát, szakkönyvet is kaptak. 1898-ban összesen 531 kát. holdat művelő negyvenkilenc ilyen gazdaság 31 675 korona támogatás­ban részesült. Ezeknek a portáknak a számát az elkövetkező években sem növelték jelen­tősen, 1903-ban „népies mintagazdaság” néven, hét vármegyében összesen csupán nyolc kisbirtokos jutott ezen a címen minisztériumi támogatáshoz.53“ 526 MNL OL К 178-1903-4103. sz. Latinovits Pál Bács-Bodrog vármegye és Zombor város főispánjának je­lentése Darányi Ignác földművelésügyi miniszter részére. 1903. június 30. 527 MNL OL К 178-1903-4103. sz. Bács-Bodrog vármegye jegyzőjének jelentése a főispán részére. 1903. júni­us 15. 528 MNL OL К 178-1903-4103. sz. Latinovits Pál Bács-Bodrog vármegye és Zombor város főispánjának je­lentése Darányi Ignác földművelésügyi miniszter részére. 1903. június 30. 529 Évkönyv 1899,1900. 85. 530 Évkönyv 1903,1904. 74. ‘45

Next

/
Thumbnails
Contents