Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Khuen-Héderváry Károly kormány megalakítása
BEVEZETŐ TANULMÁNY A. GRÓF KHUEN-HÉDER V ÁRY KÁROLY KORMÁNYA 1903. június 27. - 19 oj. november 7. Khuen-Héderváry Károly kormány megalakítása Az Osztrák-Magyar Monarchia 1898-ban lejáró (1889. évi) véderó'törvényének megújítására Edmund Krieghammer közös hadügyminiszter és Friedrich Beck-Rzikowsky vezérkari főnök már 1896-ban tervezetet készített, amelyben - a lakosság lélekszámának növekedése miatt - az újonclétszám 50 ezer fővel történő emelését, valamint szervezeti reformok végrehajtását javasolták.1 A fenti mértékű újonclétszám növelését mind a bécsi, mind a budapesti kormány, különösen annak pénzügyi vonzata miatt, túlzottnak tartotta. Az ellenállást látva a hadügyminiszter 1899-ben már kisebb mértékű újonclétszám emelési javaslatot terjesztett a közös minisztertanács elé, de a testület által támogatott előterjesztés - az osztrák parlament működésképtelensége miatt - az elkövetkező két évben nem került a törvényhozás elé. 1901-ben az osztrák kormány azzal a kéréssel állt elő, hegy az egész hadseregfejlesztési programot, a pénzügyi vonzatokkal együtt terjesszék az országgyűlés elé. Ernst Koerber osztrák miniszterelnök kérését az uralkodó elutasította. A honvédelmi miniszterek és a közös hadügyminiszter által egyaránt támogatott fejlesztési tervet - az 1901. november 29-én megtartott közös minisztertanácsi ülésen - Ferenc József személyesen igyekezett elfogadtatni az osztrák és a magyar kabinet képviselőivel, de főleg az osztrák pénzügyminiszter költségvetési aggályai következtében az előterjesztést mindkét kormány elutasította.2 A katonai vezetés, az uralkodóval egyetértésben, úgy ítélte meg, hogy a Monarchia hadseregének létszáma jelentősen elmarad attól, mint amelyet nagyhatalmi státusza megkövetelne, ezért a birodalom a diplomácia terén is egyre veszít jelentőségéből. Különösen azt tartották veszélyesnek, hogy a katonai erejének növelésére nagy gondot fordító Németország hadvezetése előtt a Monarchia szövetségesi szerepe nagymértékben leértékelődik. A hadügyminisztérium a katonai szolgálatra kötelezhető korosztály tagjainak minél szélesebb körű hadrafoghatóságát úgy igyekezett megoldani, hogy a létszámfelettiek, mint póttartalékosok, rövid ideig tartó kiképzésben részesültek. 1 Az 1889. évi törvény alapján a közös hadseregbe 103 ezer, a Landwehrbe tíz, a magyar honvédségbe 12 ezer újoncot soroztak be. A szervezeti átalakítás során a tüzérség technikai modernizációját, a haditengerészet létszámának növelését, a sorkatonai szolgálati idő háromról kettő évre történő leszállítását valósították volna meg. 2 Somogyi, 1996.138-139. *5
